– Honnan tudtad, hogy bent vagyok?
– Mit tudom �n! – ki�ltottam, �s bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t. Meg�rz�s volt. Elmagyar�zhatn�m neki valahogy, de ez nem az a pillanat. Ehelyett �tviharzottam a szob�n, �s az �r�asztal�nak t�maszkodva �jra, m�g nyomat�kosabban k�z�ltem: – Mondja meg neki.
F�lig t�prengve, f�lig agg�dva m�regetett, majd fel�llt. Most bosszantott, hogy egy fejjel magasabb n�lam. �vod�snak �reztem magam mellette, vagyis alatta.
– Sissie, nyugodj meg, rendben? – K�k szemei komolyan kerest�k a pillant�somat. M�ltatlankodva f�jtam egyet. – Mi t�rt�nt pontosan? Gyere, �lj le – tette hozz�, de egyik�nk sem mozdult a kanap� ir�ny�ba. Egym�st n�zt�k, majd a karomhoz kaptam, �s a pulcsim al�l kir�ngattam valamit. K�romkodva babr�ltam a p�c�kkel, �s a leoldott kark�t�t kett�nk k�z� tartottam. Egyszer� holmi volt, egy kis k� f�gg�tt rajta. Natalie adta, �s mindig magammal hordtam.
– L�tja ezt? Ez Natalie bar�ts�gkark�t�je. Akkor kaptam t�le, mikor bek�lt�zt�nk a k�z�s szob�ba. Furcsa voltam �s savany�, hiszen ismer, most se vagyok k�l�nb. Mindenkit elmartam magamt�l. De Natalie l�tott bennem valamit, ami miatt odal�pett hozz�m, �s egy nap m�lva m�r s�lve-f�ve egy�tt voltunk. �n… – Elcsuklott a hangom. T�l sok seb szakadt ebben a pillanatban. – Natalie a bar�tn�m. Senki nem tett �rtem annyit, mint �. Egyed�l maga. �rti? Seg�tenie kell. �n nem mondhatom el neki, hogy nem tud �rni, mert b�r a bar�tn�k ezt teszik, ha elmondom, annyi. Valaminek v�ge. De ha maga mondja el… Az igazat nem mondhatom el, de nem b�rok neki t�bbet hazudni sem. Nem tudok hazudni. A sz�leim idi�t�k, hogy bed�lnek annak, mikor libab�r�sen remegve azt �ll�tom, hogy nem dolgozom mag�val. �s a hazugs�gokt�l lassan felpuffadok, mint egy lufi, �s elrep�l�k, ki az ablakon, el az �gbe, azt�n el�gek!
Azt�n fogtam magam, �s lerogytam William forg�sz�k�be. K�nyelmes volt. Most m�g kisebbnek �reztem magam, de az is voltam. Egy kis gy�va. N�ztem a kark�t�t, a sz�p k�k k�vet, �s a t�kr�z�d� fel�let�ben azt l�ttam, akit a legjobban ut�ltam: magamat.
William sz�nakozva n�zett – ez ugyan j�l esett, de ebben a pillanatban nem seg�tett sokat.
– N�zd – kezdte alaposan megv�logatva a szavakat. – Nem k�nny� a feladatod, Sissie. M�snak is neh�zs�get okozna, hogy megmondja valakinek az igazat, akit szeret, ha az az igazs�g negat�v. Az�rt v�lasztottalak t�ged erre a munk�ra, mert �gy gondolom, vagy olyan profi, hogy fel�lkerekedj ezen.
H�t ez nagyon motiv�l� volt. Lassan kezdtem bel�tni, hogy lehiggadhatn�k n�ha, miel�tt valamivel kapcsolatban d�nt�seket hozok. Hirtelen elkezdett kattogni az agyam: mit mondhatn�k Natalie-nak az �rt�kel�skor? �s hogyan fogalmazhatn�m meg ezt a legkev�sb� b�nt�n? William l�tta, hogy t�prengek, ez�rt hagyott gondolkodni – k�zben a laptopj�n megnyitotta a sz�veget, hogy �tn�zhessem. V�gigp�rgettem az oldalakat.
– Be kell h�vnunk – k�z�ltem t�rgyilagosan. A f�rfi biccentett. – Amit �rt, az pocs�k, de �n l�tok benne valamit. Szerintem van r� es�ly, hogy az interj�n jobb lesz, mert nem ez az er�ss�ge.
– Megy ez neked – kacsintott r�m. Kedvem lett volna felugrani �s meg�lelni, de nem hagyhattam elk�nyelmesedni.