– Elmegyek a boltba, kell valami azon k�v�l, ami fogy�ban van?
– Nem – r�ztam a fejem. M�r el is rohant. Belekortyoltam a k�v�mba, le�ltem az �gy sz�l�re, azt�n sz�p lassan a koffein seg�ts�g�vel tudatosult bennem, hogy �pp k�t napja v�s�roltam be, �s szinte semmit sem kell venni. Ahogy azon t�prengtem, mi�rt viselkedik ilyen furcs�n, �reztem, hogy az ut�bbi egy h�t Natalie-val kapcsolatos eml�kei sz�p lassan visszat�rnek a fejembe, �s most m�g jobban f�j t�l�k, mint eddig. Ezek k�zt is a tegnap esti eset volt a legfurcs�bb. Eszembe jutott, hogy tal�n el�lem menek�l, nem akar t�bbet l�tni, nehogy r�k�rdezzek.
Pedig �szint�n, agg�dtam �rte. Emellett pedig borzaszt�an k�v�ncsi voltam arra, mit rejteget.
Az asztalon ott hevert Natalie m�regdr�ga laptopja. Valahogy be�szott a l�t�terembe, szinte k�rlelve, hogy l�pjek oda hozz�. Megtettem, �s kezemet a bekapcsol� gomb f�l� emeltem. Nem lenne neh�z megszerezni a sz�veget, csak p�r kattint�s, �s elolvashatom, mivel dolgozott. A kezem megremegett, �s…
Visszah�ztam. Nem megy. �n nem tudok kutakodni, � sem tette ellenem soha. Oldalra pillantottam: az asztalon ott hevert a kis kapcsos k�nyvem. Soha nem jutott esz�be felforgatni a szob�t a p�tkulcs�rt, pedig nyilv�nval�an itt van valahol. Tudta, hogy csak az�rt titkol�zom, mert musz�j, �s nem vette mag�ra, �ppen ez�rt nem tehetem ezt �n sem.
M�sr�szr�l (kiv�telesen) � hazudott nekem �s titkol�zott, nem ford�tva. Helyesen tenn�, ha � is leszokna r�la, ahogy �n. �s tekintve, mennyit seg�t nekem ebben William, nekem, mint bar�tnak kutyak�teless�gem seg�teni Natalie-n.
Meggy�ztem magam. Lelkesen ny�ltam �jra a bekapcsol� gomb�rt…
CS�RR.
Azt�n ijedtemben majdnem a plafonig ugrottam.
– MI A…?! – b�d�ltem hosszan fejtegetve, mi a. Ezut�n felkaptam az �rtatlanul berreg� telefonomat.
– Igen f�n�k?
– Sissie, be�rkeztek a jelentkez�k p�lyamunk�i. Kedden akartam veled konzult�lni r�luk, de nagyon sok van, ez�rt j� lenne, ha m�r a h�tv�g�n nekil�tn�l. Megoldhat�?
– Persze – v�gtam r�. Legal�bb lesz, ami eltereli a figyelmemet err�l a Natalie-t�m�r�l. M�r elegem volt az emberi kapcsolataimb�l, j� lett volna �jra elveszni a bet�k vil�g�ban.
– Nagyon k�sz�n�m – felelte William. – Megyek, folytatom is a munk�t. Tov�bbi sz�p napot!
– Viszont – mosolyogtam, majd letettem. Szerettem az ilyen jelleg� feladatokat, ez�rt az asztalra tettem egy doboz kekszet, egy b�gre te�t �s egy noteszt, majd nekil�ttam a frissen �t�rt sz�vegeknek. K�zben ittam �s ettem, j�l �reztem magam. A sz�vegek egy r�sz�n hangosan nevettem, ezeket direkt kih�ztam a heveny�szett list�mb�l, de akadt n�h�ny eg�szen komoly alkot�s is. Kett�-h�rom el�tt kalapomat emeltem: a szerz� hat�rozottan �gyesebb volt n�lam.
Az egyik sz�veg k�l�n�s volt. A lelkivil�g, mindaz, amit k�zvet�tett, �rdekess� tehette volna, de ehhez egy rettenetes nyelvi �s fogalmaz�si k�szs�g t�rsult, ami gyakorlatilag v�gzett az els� olvas�sra felemel� �rz�ssel. Mire a sz�veg v�g�re �rtem, ez m�r annyira felbosszantott, hogy k�romkodni volt kedvem. Flegmas�got l�ttam benne, tudatlans�got, tapasztalatlans�got, minden borzalmat, amit el tudok k�pzelni.
– Ki �rta ezt a szart? Tuti, hogy nem fog tov�bbjutni. –�gy d�nt�ttem, magam j�rok ut�na a dolognak, ez�rt letekertem a sz�veg alj�ra.
Megh�lt bennem a v�r. Azt�n megolvadt, �s megint megh�lt. Percekig csin�lhatta ezt, mire felfogtam, mi t�rt�nt, �s mire a hangsz�laim hajland�ak voltak megrezd�lni, mikor a szoba f�lledt leveg�j�be ezt a nevet mormogtam:
– Natalie Andrews.