Williammel �lmodtam. Nem ez volt az els� eset, de m�r �gy megszoktam, hogy nem is igaz�n foglalkoztam vele. Az �lom-William nem fizetett nekem �rte, �s m�g s�r sem volt n�la. Tulajdonk�ppen teljesen hiteltelen volt az eg�sz. Ilyenkor valah�nyszor fel�bredtem, csak konstat�ltam, hogy „Williammel �lmodtam”, majd �ltem tov�bb az �letemet.
Ez az �jszaka azonban m�s volt. �ppen magyar�zott nekem valamit, mikor fura zajra lett�nk figyelmesek. Sz�p lassan kifolytam az �lom k�d�b�l, �s belepottyantam a kopog�s vonzotta val�s�gba. Nem volt t�l hangos, tulajdonk�ppen tudtam volna t�le aludni, de valami azt s�gta, hogy fontos ut�naj�rnom.
Natalie az asztaln�l �lt, �s gyorsan g�pelt. H�ttal volt nekem, alakj�t a k�perny� f�nye rajzolta ki. El�sz�r azt hittem, egy beadand�j�t igyekszik befejezni, de mikor megl�ttam az asztal�n l�v� �r�t, elvetettem az �tletet. Hajnali h�romkor minek dolgozna, hacsak nem holnapra kell? M�rpedig err�l nem tudtam.
Lassan k�zelebb cs�sztam az �gyon, �s k�zben vadul pislogtam, hogy a s�t�t szob�ban kirajzol�djon a feh�r k�p. Valamilyen sz�vegf�jl volt, sz�pen tagolt, ig�nyes. P�rbesz�dekb�l �llt. N�h�ny „igen” �s „nem” messzir�l is felt�nt, de k�zelebb nem mertem osonni, mert �szrevett volna, �s hal�lra is r�m�lne, hogy az �jszaka k�zep�n m�szok m�g�. Ink�bb lehunytam a szemem, �s elt�prengtem a l�tottakon.
Eg�sz biztos, hogy Natalie �r valamit, sz�rakoz�sb�l. Eszembe jutott a furcsa csacsog�sa: tal�n �gy hatott r� az ihletett �llapot, ami n�lam faragatlans�gk�nt �s �nmagamba fordul�sk�nt jelent meg. Abszol�t meg tudtam �rteni, hogy hajnali h�romkor ezzel foglalkozik, velem is el�fordult m�r. Az egyed�li furcsas�g az eg�szben az volt, hogy Natalie nem szokott �rni. Vagy m�gis, de nekem nem mutatja meg? �s ha nem, mi�rt? Tal�n �ppen az�rt �r most, mert azt hiszi, hogy nem veszem �szre? �s mi k�ze ehhez Williamnek?
Azt�n r�j�ttem, hogy eg�sz egyszer� a megold�s.
– William – mordultam fel, mocorogva az �gyban. Majd, miut�n majdnem elr�h�gtem magamat a helyzet k�noss�g�n, dacosan hozz�tettem: – Ut�llak. – Azt�n l�tv�nyosan „fel�bredtem”. Natalie megszeppent pillant�s�val tal�lkoztam, a k�perny�n pedig most egy internetes magazin jelent meg. – H�t te meg mit csin�lsz ilyenkor?
– Csak olvastam. William nev�t emlegeted �lmodban – mondta, majd egy er�ltetett vigyort is k�ld�tt ut�na.
– Egy sepr�vel kergettem a koleszban – k�z�ltem szint�n kamuvigyorral. B�r valahol a lelkem m�ly�n sajn�ltam, hogy nem �gy volt. Nagyon. – Fek�dj le, holnap kor�n kel�nk.
– Persze – mondta elm�l�zva, de nem moccant. – Mindj�rt – tette hozz�.
�gy tettem, mint aki alszik, de vagy egy �r�ig hallgattam m�g a klaviat�ra kopog�s�t.