– Nagyon kedves lenne t�le. Viszont – s�hajtott. – Nem tudok nektek fejenk�nt harminc fontot adni �rte.
– Huszon�t – kezdtem alkudni. Elnevette mag�t.
– H�sz.
– Huszonh�rom.
– H�sz �s k�sz.
– Mii? Maga tr�f�l velem. Egy argletoni mindig alkuszik!
– De nekem h�sz fontom van arra, hogy sz�r�laposzt�s�rt odaadjam, sz�val, ha megbocs�tasz, vagy j� a h�sz, vagy nem kapsz semmit.
– H�t ezt nem hiszem el, valami borzaszt� vil�gban �l�nk! Kizs�km�nyol�s! – ki�ltottam felh�borodva. Egy�bk�nt �ppen bev�s�rolni indultam a sarki boltba, �gy a j�r�kel�k el�g furcs�n n�ztek r�m.
– Sajn�lom, ha csal�d�st okoztam.
– Nem ez az els� alkalom, William Johnson. Nem ez az els�. – Hallottam a nevet�st.
– Akkor h�tf�n az el�csarnokban.
– H�tf�n. Huszon�t! – Megint kacag�s.
– Viszl�t, Miss Taylor!
– Itt nincs semmif�le Taylor – ut�noztam Mr. Morgan reszel�s hangj�t, de akkor m�r mindketten szakadtunk a nevet�st�l.
– Szia – mondta, �s letette. M�g percekig vigyorogtam. Csak azut�n fogott el valami furcsa �rz�s, mikor felfogtam, hogy h�tf�n William �s Natalie tal�lkozni fognak. Sz�momra �g �s f�ld volt a kett�, k�t k�l�n dimenzi�nak �rz�keltem azt, amit k�pviselnek. �s be kellett l�tnom, hogy akart-akaratlan is �n vagyok a dimenzi�kapu, ami �sszek�ti �ket.
Natalie a puszta gondolat�ra, hogy tal�lkozhat Williammel, valami�rt teljesen bezsongott. M�s a v�gz�s bulij�ra v�logatja annyit a ruh�kat, mint � tette a t�k�r el�tt azon a h�tf� reggelen. Neki aznap nem volt �r�ja, nekem most lett volna az a bizonyos nyelv�szeti, de �gy d�nt�ttem, mint �ltal�ban, kihagyom. Ahogy n�ztem a bonyolult proced�r�t, eszembe jutott, mennyit k�zd�tt a ruh�mmal az �ll�sinterj�m el�tt. K�s�rtetiesen arra eml�keztetett. De h�t m�r megkapta a sz�r�lapos mel�t… Mi�rt akart ennyire bev�g�dni Williamn�l?
– Sissie! Figyelsz?
– Tess�k?
– Mes�lj Williamr�l. Milyen ember? Visszafogottabb, vagy ink�bb olyan fura m�v�szl�lek, mint te?
Felhorkantam.
– Azt hittem, sz�r�laposzt�nak m�sz, nem randizni.
– Naa, Sissie, ez fontos! Seg�ts m�r!
– Olyan fura m�v�szl�lek, aki visszafogottabbnak szereti mag�t mutatni.
– Akkor ez j� lesz – b�lintott, �s kivett a szekr�nyb�l egy k�k bl�zt. Nem �rtettem a logik�j�t, de nem mertem megk�rdezni sem, mert att�l m�g jobban f�ltem, hogy neki�ll elmagyar�zni. Ink�bb a g�pemhez fordultam, hogy hagyjam Natalie-t �lt�zni. F�l perc m�lva egy olyan norm�lis Natalie �llt el�ttem, amihez foghat�t m�g soha nem l�ttam. T�k�letesen v�logatta ruh�it az idi�ta sapk�hoz, amit viselni fogunk, de k�zben t�nd�rien megnyer� is lett. – Te nem veszel fel valami m�st? Eleg�nsabbat?
Len�ztem a „Keep calm and *bajusz*” felirat� p�l�mra, �s v�llat vontam.
– Minek?
S�hajtva indult az ajt� fel�, �n pedig sz�les vigyorral az arcomon k�vettem. Alig v�rtam, mi fog kis�lni ebb�l a kalandb�l.