– Rengeteg jelentkez�nk van, h�la neked. – �sszed�rzs�lte a tenyer�t, �s megk�n�lt s�spereccel! – �sszehozzuk, Sissie!
Nem. Biztos, hogy nem tud r�la. Most egy elragadtatott pillanat�ban van. Flegm�n felh�ztam a l�baimat, �s a p�nzt sz�molgattam. Valahol m�lyen v�rtam, hogy beszippantson a f�n�k lelkesed�se, de sehogy sem �reztem az izgalmat.
– Hogyan tov�bb? – k�rdeztem t�le, hadd besz�lje ki mag�t.
– El�sz�r �sszegy�jtj�k a r�sztvev�ket, j�v� h�tig. M�g egy h�t m�lva is osztanod kellene az egyetemen, megteszed? – M�ltatlankodva nyitottam a sz�m. – K�sz�n�m! Nagyon nagy seg�ts�g! – Ha a pillant�som f�jna… – K�pzeld, a csapatt�rsak fele t�letek h�vott minket. – Meglobogtatott fel�m egy lapot, amin csak egy nevet sz�rtam ki: Chelsea Beck. Ut�ltam azt a l�nyt. Csinos volt, �s �gy falta a pasikat, mint �n a chipset.
– Juh�, juh� – ujjongtam nem t�l meggy�z�en. Nem, m�g magamat se gy�ztem meg.
– Szeretn�m, ha ott lenn�l a v�logat�son k�t h�t m�lva. R��rsz p�nteken?
Viszl�t, Chelsea, te kis seggfej.
– Lesz pia? – �rdekl�dtem, �s kezemmel hevesen mutogattam. – Tudja. P�ntek. Buli. Pia. P�ntek…
William ragyog� szemekkel n�zett r�m, el�red�lt a kanap�n, �s kez�t a v�llamra tette. A dr�mai momentumot var�zslatos szavai koron�zt�k meg.
– Sissie. Ha ezt �sszehozzuk, �vekig j�r neked az ingyen alkohol.
Ett�l m�r p�r pillanatig lelkesedtem, �m az el�gedett vigyor azonnal le is olvadt, ahogy eszembe jutott valami.
– Hol van? – k�rdeztem szinte v�dl�n.
– Mi?
– A stikli, mi m�s! – A combomra csaptam. – Nem �r�lne �gy, ha parancsot teljes�tene. Ismerem mag�t. Maga olyan…
Mint �n, �llap�tottam meg magamban, de nem �llt sz�nd�komban hozz�tenni. Ink�bb r�szegeztem a pillant�somat. L�that�an zavarban volt, ker�lte a tekintetemet.
– Szabad kezet kaptam.
Ez nem volt t�l meggy�z�. Nem, William Johnson mindig a hat�rokat feszegeti. Ezt kedvelem benne.
– Bizony�tani akar? – b�ktem ki v�g�l a k�rd�st, amit m�r r�g fel akartam tenni.
– Igen. Azt akarom, hogy elismerjenek – felelt halkan. – Meg akarom mutatni, mit tudok. Hogy mit tudunk. De ne agg�dj, ha engem ki is r�gnak, t�ged nem fognak.
Felhorkantam.
– Ha mag�t kir�gj�k, mi a f�szkes fen�nek maradn�k itt?
Elvigyorodott, olyan �nel�g�lt William-vigyorral. H�zelgett neki a dolog, hogy ajn�rozom. Ha tudta volna, hogy most az egyszer t�nyleg �szinte voltam, m�g ha a magam fura m�dj�n is…
– Benne vagy? – k�rdezte.
– Benne!
Lehajolt, �n pedig k�nytelen voltam od�bb tenni a l�bamat, hogy ne r�gjam fejbe. Ahogy beny�lt a doh�nyz�asztal al�, m�r r�gt�n tudtam, mire k�sz�l.
A dobozos s�rt a t�sk�m nyitott zseb�be cs�sztatta.