– Az eg�sz csoport �rted k�ny�r�g.
– NEM.
– S�rnak, Sissie!
– NEM. V�rjunk – �lltam meg egy pillanatra. – Maga is s�r?
– Ha ez kell hozz�…
– Gyer�nk, l�ssuk. Valami hihetetlen kell, hogy ezt megtegyem. S�rjon!
– Ez nevets�ges! Adok h�sz fontot.
– Harminc.
– Tess�k?
– Negyven�rt sz�rtam k�t �ve. Harmincat �rdemlek. Legal�bb.
– �rtsd meg, n�pszer�s�teni kell a projektet. Van k�lts�gkeret, �s…
– Harminc.
– J�.
– Rendben.
– Ok�.
Ilyen besz�lget�st folytattunk egy �res mell�kfolyos�n, mert a bel�lem kit�r� d�h�t William nem szerette volna a recepci�s h�lgyek el�tt kezelni. Persze, mint mindig, most is a ruh�val volt a baj. Tudhatn�, hogy a ruh�ra h�klis vagyok, hisz ismer. Amikor �t perccel ezel�tt a sz�r�laposzt�shoz egy k�k, b�na photoshopos mint�val megt�mogatott c�ges baseballsapk�t nyomott a kezembe, �rthet� okokb�l eldurrant az agyam. Na j�, ebben annak is r�sze volt, hogy megal�z�nak tartottam a h�tral�ptet�sem a c�gn�l. Mert igen: most �tmenetileg sz�r�laposzt� lettem.
Mikor megegyezt�nk, kit�ptem a kez�b�l a sapk�t, a fejemre csaptam, �s se sz�, se besz�d elrobogtam az egyetemre. Egy t�mbnyi cuccom volt, kiraktam mindenhova, ahova kellett, az ablakp�rk�nyokra, felt�ztem a hirdet�kre, sat�bbi. B�r bevallom, a fiatal csapattagot keres�nk r�szt sz�vem szerint minden egyes lapon �th�ztam volna, hogy fiatal sz�r�laposzt�t keres�nk-et �rhassak f�l�. A fizet�s szar, de van s�r.
Sorban r�ttam az egyetem kopott l�pcs�fokait, �s k�zben ragasztgattam, ahova csak lehetett. Ahogy a harmadikra �rtem, megl�ttam az �t t�loldal�n William szob�j�t, ott pedig � maga �llt az ablakban. Sz�r�lapozni, persze! H�t hogyne! Egy hat�rozott mozdulattal felt�ztem a pap�rt az ablak f�l�, hogy ne l�ssam t�bbet ma az arc�t.
�s m�g nem is tal�lkoztam ismer�ssel. Eg�szen meg is lep�dtem: meg�rdemeltem volna az�rt, amit �sszehazudoztam az ut�bbi id�ben. Szinte m�r v�rtam a b�ntet�st. Ez norm�lis? Legal�bb t�l lettem volna rajta…
Ki�lltam a kapuba, ahol a f�n�k j�l l�thatott, mert persze m�g mindig engem figyelt. Nem tehettem meg, hogy kidobom az �sszes sz�r�lapot a szemetesbe. Hogyisne! Hiszen nekem is sz�ks�gem volt a csoportt�rsakra, �ten nem tudtunk volna elk�sz�teni egy komplett projektet. B�r ahogy a sz�r�lapot �tvev�ket figyeltem (t�bbnyire divatos frusk�k voltak), es�lyem se volt valami �p�t� t�rsas�gra. Amint megl�ttam k�zeledni egy szimpatikus, visszafogott embert, egyb�l elugrott a kiny�jtott karom el�l, m�g h�rom magassark�s f�rtelem lecsapott r�. N�h�nyan ott tr�cseltek, hogy milyen remek lesz a buli, am�gy is k�v�ncsiak r�, mi t�rt�nik A Szomsz�dos �p�letben.
H�rom �ra telt el a nemes feladatom kezdete �ta, �s csak arra a t�m�nytelen mennyis�g� aszpirinre tudtam gondolni, amit a huszon�t fontomb�l vehetek. M�r nem kerestem senkivel a szemkontaktust, legink�bb a l�bakat n�ztem. Akkor m�r sok ismer�s sz�lling�zott be, volt valami nagyobb el�ad�s estefel�, �k l�ptek oda hozz�m, �s csak sajn�latb�l vett�k el t�lem a lapot, majd val�sz�n�leg ki is dobt�k. N�h�ny csoportt�rsam kinevetett a h�tam m�g�tt. Azt�n megjelent egy ismer�s fekete tornacip�, k�t v�kony l�bbal.
Natalie engem n�zett, napok �ta el�sz�r. El sem tudom mondani, milyen sz�vmelenget� �rz�s volt, m�g akkor is, ha sz�nakoz�an szaladt fel a szem�ld�ke. Elvett t�lem h�sz lapot, mondv�n, visz az el�ad�son m�soknak is. Ennyit besz�lt�nk, �s miel�tt m�st sz�lhattam volna, elment valamerre.
M�g volt egy csom� lapom, �s �gy �reztem, vagy a megal�ztat�somba halok bele, vagy a l�bzsibbad�sba. Ahhoz h�v�s volt, hogy kint �lljak ennyi ideig, ahhoz viszont t�ls�gosan t�z�tt a nap, hogy ne �gjek le. Ut�ltam az ilyen mel�t. Vis�tozni tudtam volna.
Azt�n megjelent k�t szint�n ismer�s szakadt tornacip�.
– H�, Taylor – mondta Peter. Feln�ztem r�, vigyorgott, mint mindig. Persze, most egy�rtelm�en rajtam vidult.
– Mondd – pr�b�ltam kih�v�an mosolyogni. Elvett a kezemb�l egy sz�r�lapot �s tanulm�nyozni kezdte a rajta l�v� �r�st. Azt�n feln�zett a hatalmas �veg�p�letre, majd megint r�m. Alaposan v�gigm�rt.
– Feln�tt filmezel?
– Mi? – k�rdeztem t�bb mint megh�kkenve.
– H�t… – Az �p�letre b�k�tt. – Azt hittem, ott azt csin�lj�k.
– Nem, t�vedsz, Pete, kreat�v alkot�i munk�t v�geznek. Tudod, amihez �sz kell. Ja, bocs, honnan is tudn�d – fintorogtam. – De te csin�ld nyugodtan.
– Mondjuk igazad van. Nem vagy valami szexi. B�r – v�gigm�rt. – Ez a baseballsapka jav�t az �sszk�pen. – Azt�n el�vett egy doboz cigit, �s a pof�mba f�jta a f�st�t, amit�l �gy �reztem, hogy most azonnal el kell sz�vnom egy doh�nyf�ldet. – K�rsz?
Addigra nem voltam t�ls�gosan szalonk�pes. Mondhatn�m �gy is, hogy a fejem egy nagy piros lufiv� v�lt, ami kidurranni k�sz�lt. Persze tudni kell, hogy a csipkel�d�se eredetileg �rtatlan, de �n akkor gonosznak �s meg�talkodottnak l�ttam. �k�lbe szor�tottam a kezem, �s �gy d�nt�ttem, hogy az eddig �rt s�relem �s szomor�s�g eg�sz�t Peter vigyorg� fej�n fogom leverni.
– H�, vicces fi� – sz�lt oda egy ismer�s n�i hang. Natalie ott �llt m�g�ttem a jelenet alatt, �s most d�h�sen robogott Peterhez, majd a kez�ben tartott prospektust a fi� nadr�gj�ba gy�rte, aki ezt l�that�an nagyon �lvezte.
– K�sz�n�m, nagysasszony.
– Parancsolj velem, dics� lovag – vetette oda Natalie, �s m�g egy ideig fenyeget�n n�zte, ahogy Peter eloldalog, �s kidobja nadr�gj�b�l a sz�r�lapot. Azzal hozz�m fordult, �s felkapta a t�mb�t.
– Mit csin�lsz? – k�rdeztem ink�bb r�m�lten, mint kedvesen. Teljesen �sszezavart a viselked�se, hiszen az el�bb m�g meg tudott volna enni eb�dre.
– Osztok.
– Na nem! – Kit�ptem volna a kez�b�l a t�mb�t, de � er�sen tartotta. – Natalie, neked itt nincs dolgod, menj �r�ra!
– �n �gy gondolom, van – mondta rekedten. �n is �gy gondoltam, de nem mertem sz�lni. Nem mertem seg�ts�get k�rni, soha. – Folytatom helyetted.
– K�rlek, ne, legal�bb… – R�n�ztem, a s�t�tbarna szemekbe, amik most ugyanolyan v�dl�n n�ztek r�m, mint a williames esetn�l, b�r tudtam, most nem ugyanaz az ok. – Legal�bb csak a fel�t vidd el.
Natalie halv�nyan elmosolyodott.
– Viszem a fel�t – b�lintott, �s prec�zen megfelezte a t�mb�t, majd �tment a bej�rat t�loldal�ra. �tny�jtott valakinek egy lapot, azt�n m�g fel�m pillantott. Zavartan mosolyogtam.