M�r kiskoromban megtanultam, hogy a fontoss�gi sorrend kialak�t�sa elengedhetetlen, ha az ember �letben akar maradni. Eddig f�ggtem a sz�leimt�l, de a munk�mnak h�la m�r t�l�k is teljesen elszakadtam. Senkinek nem volt a tov�bbiakban belesz�l�sa abba, mit hogy teszek, ez�rt az �r�s, a lehet� legsz�rakoztat�bb tev�kenys�g az �lre ker�lt. Nem tudtam, meddig b�rok majd mellette tanulni, de nem is �rdekelt, mert az �r�s �r�me visszaadta mindazt, amit a lelkiismeret-furdal�s kivett bel�lem, s�t m�g t�bbet is. �letemben el�sz�r nagyon boldog voltam, ami miatt mindenki bolondnak n�zett.
Egyvalakit kiv�ve.
H�tf�nk�nt ritk�n j�rtam be az el�ad�somra, de m�r �prilis volt, �s ideje lett volna felvenni a fonalat a sok kihagy�s ut�n. Sosem szerettem igaz�n a nyelv�szetet, f�leg az irodalom miatt j�ttem, �m ez az �ra m�g ann�l is sz�razabb volt, mint ahogy eml�keztem r�. A tan�r lassan, monotonul besz�lt, �n pedig �reztem, hogy m�lik a k�v� hat�sa. Mik�zben �gy tettem, mintha firk�lgat�s helyett jegyzeteln�k, f�radtan kipillantottam az ablakon. A Szomsz�d �p�let �vegezett falai mintegy r�szv�ttel t�kr�zt�k savany� �br�zatomat. William szob�j�t most f�gg�ny rejtette. Tal�n m�g nincs bent? Vagy �ppen reggelizik? Esetleg m�gis elvitt�k a rend�r�k? Biztos valami rettenetes rejtegetnival�ja van, valami titkos fegyveren dolgozik. Lerajzoltam a f�zetembe, ahogy felgy�rt ingujjal, l�g� h�zentr�geres munk�snadr�ggal l�zer�gy�t �p�t, �s mikor k�sz lett, olyan r�h�ghetn�k t�rt r�m, hogy s�lamat az arcomba t�mtem, mintha k�h�gn�k.
R�n�ztem az �r�mra: m�g negyven perc szenved�s. Lefek�dtem az asztalra. K�sz. Megt�rtem. Minden hi�ba, itt m�r a munk�s-William se seg�thet.
Ekkor rezg�st �reztem. Az oldalamhoz kaptam, de szerencs�re senki sem t�r�d�tt a halk zajjal, mert mindenkin�l h�tr�bb �ltem. Egy SMS �rkezett, az al�bbi sz�veggel:
– Holnap be tudsz j�nni kor�bban? 4-re? Besz�ln�nk kell a kivitelez�kkel. Gondolj �t mindent.
Persze, William volt az. A pad alatt lopva lef�nyk�peztem a r�la k�sz�lt rajzot, �s kiraktam k�pnek a h�v�shoz. Kuncogtam. Kin�ztem az ablakon, �s �szrevettem, hogy k�zben elmozdult a f�gg�ny. Eg�sz tiszt�n l�ttam a f�rfit, ahogy az �r�asztal�n�l �l, �s elt�prengve kopog a toll�val. Csal�d�somra sehol sem l�ttam l�zerfegyvert. P�ty�gni kezdtem a mobilon:
– Oks. N�zzen fel. Alulr�l a harmadik ablak, jobbr�l a m�sodik.
Oldalra pillantott, l�that�an megkapta, mert mosolygott. Szeme lassan k�vette az utas�t�saimat, �s v�g�l meg�llapodott az ablakon, majd n�mi f�kusz�l�s ut�n engem is felfedezett. Nem nagyon mertem vigyorogni, mert aki �rti a nyelv�szetet, biztos komolyan is veszi, de mivel a professzor elfordult, intettem a f�n�k�mnek, aki visszaintett. N�ztem, ahogy felveszi a telefonj�t az asztalr�l. F�l m�sodperc m�lva j�tt a k�vetkez� �zenet.
– J� a buli?
Elvigyorodtam, majd a tan�r h�tat ford�tott, ez�rt kezemet l�tv�nyosan elh�ztam a torkom el�tt, �s m�g a nyelvemet is ki�lt�ttem. L�ttam, hogy William szakad a nevet�st�l. A kis…
– A fizet�ssel a munkahelyem a telefonsz�ml�t is �llja?
William ujj�t fenyeget�en r�zta fel�m. A s�lat a sz�m el� h�ztam, megint nagyon nevetnem kellett. Hirtelen elt�nt az ablakb�l, b�r t�l hirtelen ahhoz, hogy felhagyjon a besz�lget�ssel. Ehelyett feltette az �r�asztalra az eserny�tart�t.
– Tanulj, mert baj lesz!
Ezut�n p�r m�sodpercig nem tudtam vissza�rni, mert a tan�r lelkes k�rdezget�sbe kezdett, �s f�ltem, hogy az interakt�v �ra engem, �njel�lt k�v�l�ll�t is mag�ba r�nt, de a pad alatt m�g oda�rtam:
– Csak b�nusz�rt.
– S�r�rt.
Elgondolkodva n�ztem magam el�, azt�n �t r�. V�g�l b�logattam.
– Deal.
– J� tanul�st! Holnap kik�rdezlek.
Kih�v�s elfogadva.