Ebben azonban nem leltem t�l nagy t�mogat�sra. Natalie elfordult t�lem, nemcsak fizikailag (mostan�ban �lland�an h�ttal g�pezett nekem, h�ttal aludt nekem, sat�bbi… Komolyan mondom, nem l�ttam az arc�t m�r egy nyavaly�s napja), hanem bar�tk�nt is. Nem mintha a val�di �n, az, aki kulccsal z�rja a saj�t �rz�seit, olyan j� besz�lget�partner lett volna. Soha nem volt senkivel komolyabb bar�ti kapcsolatom a koroszt�lyomban – b�r nehezen is tekinthetj�k koroszt�lyombelinek a n�lam t�bb mint k�t �vvel fiatalabb Natalie-t. De hi�ba pr�b�ltam volna vele meg�rtetni, hogy ezt �rte is teszem. Ki akartam ny�lni, �nmagamat akartam adni, egyszer s mindenkorra, �s ez az �t a kapcsos k�nyv�n �t vezetett. Meg akartam neki mutatni, ha v�geztem vele.
William, akit�l a k�nyvet kaptam, az�ta sem jelentkezett. �reztem, hogy hivatalosan meg kellene neki k�sz�nn�m, de �n �s William m�r r�g t�ll�pt�nk a hivatalos ostobas�gokon. Mindig is ut�ltuk azokat, akik cs�k�ny�sen ragaszkodtak a formas�gokhoz. Pedig most �r�ltem volna, ha itt �l velem, �s seg�t �sszeszedni a gondolataimat. Biztos j�t r�h�g�tt volna azon, amit r�la �rtam.
Vas�rnap d�lut�nra m�r minden teend�mmel v�geztem. A munk�hoz tov�bb�rtam �s tov�bbrajzoltam a v�zlataimat, a h�zikat meg�rtam, �s m�g nagy nehezen �tr�gtam magam egy hat�rid�s lovagreg�nyen is. Mint aki j�l v�gezte dolg�t, megint oda�ltem az �r�asztalhoz, �s nekiestem a kapcsos k�nyv ny�st�l�s�nek.
– Az �n�letrajz az egy�n lelk�nek kivet�l�se – sz�ltam hangosan, hogy az asztal�n�l �l� Natalie is hallja. – Egy paktum az olvas� �s �r� k�z�tt, hogy az �r� igazat fog mondani.
El�sz�r azt hittem, hogy meg sem hallotta, amit mondtam, de azt�n megmoccant, �s ep�sen megjegyezte:
– Pakolnod k�ne.
– Mi? – Egy pillanatra azt hittem, ki akar dobni a szob�b�l. Azt�n r�j�ttem, hogy pakolni! Vas�rnap d�lut�n mindig skype-oltam a sz�leimmel, hogy tudj�k, m�g �lek, de olcs�n �ssz�k meg a telefont. N�gy k�r�l szoktak h�vni, �s f�l n�gy volt, h�t eldobtam mindent, �s gyors rendrak�sba kezdtem. �rdekes m�don mikor Natalie nem rakott rendet, az kev�sb� volt rendetlen, mint mikor �n nem raktam. Ez valami genetikai dolog lehet…
Percek alatt el�rtem a k�v�nt hat�st, �s csak a holmik fel�t rejtettem el. A sz�leim mindig azt akart�k, hogy mutassam meg a szob�t, mikor besz�l�nk, hogy l�ss�k, j�l vagyok-e, j�-e a hely, ahol lakom. M�g soha nem j�rtak n�lam, ez�rt nem is csoda, hogy Mr. Morgan Williamet az ap�mnak n�zte. �szint�n sz�lva nem is szerettem, ha belekotnyeleskednek a dolgaimba. Ez a szobamutat�s dolog is amolyan bosszant� formas�g volt.
Pittyegett a telefonom, ez�rt bekapcsoltam a g�pet az �gyon, a f�lembe pedig f�lhallgat�t dugtam. A k�perny�n apa arca jelent meg, aki mosolygott r�m.
– Szia, Sissie!
– Apa – b�lintottam. A hang, mint mindig, most is sz�rny� volt. Apa m�g a rossz k�pmin�s�g ellen�re sem hasonl�tott William Johnsonra. Szem�veges volt, enyhe borost�val, sz�k�s hajjal. H�tul l�tszott a nappali bolt�ve, mellette a halv�nypiros f�gg�ny�k. Egy pillanatra az eg�sz k�p honv�gyat �bresztett bennem. – H�t anya meg hov� t�nt?
– F�z, azt �zeni, mindj�rt j�n.
– Rendben – kicsit f�szkel�dtem, az �lembe h�ztam egy p�rn�t. – Hogy vagytok?
– Nagyon j�l, dr�g�m, k�pzeld, megvett�k v�gre az �j aut�t. Az ott Natalie? Szia, Natalie! – Apa m�g�m integetett, a kis k�pemb�l pedig l�ttam, hogy Natalie visszaint neki. �ppen a mikr�val babr�lt, �gy ker�lt a kamera el�. – Ti is j�l vagytok? Milyen a suli?
– Fantasssztikus – biztos�tottam r�la kellemes ir�ni�val a hangomban. – L�tod ezt? – Felemeltem a Don Quijot�t, volt vagy egy kil�. – Elolvastam.
– Nagyon �gyes vagy.
– George, azt �g�rted, megv�rsz! – hallatszott nagyon t�volr�l, majd szapora l�bdobog�s �s egy hatalmas, a falra vet�l� �rny�k k�s�ret�vel beugrott a k�pbe anya. Neki barna volt a haja, �s r� sem hasonl�tottam igaz�n. – Hogy vagy, dr�g�m? Milyen a suli?
– Fantasssssssztikus!
– K�pzeld, Sissie elolvasott egy k�nyvet! �s hatalmas! – lelkendezett apa. Atya�g… – Mutasd meg neki, kicsim!
– Azt a mindens�git, mekkora k�nyv! Nagyon kem�nyen tanultok ott az egyetemen. Hogy b�rod?
– J�l, k�sz�n�m – mosolyogtam szer�nyen. Nem b�rtam nem r�pillantani a saj�t videok�pemre. Hogy milyen b�rgy� fejet tudok v�gni…
– �s mindened megvan? Van n�lad el�g p�nz? Fizetitek a koll�gium d�j�t? Van p�nz a telefonodon? Nem hagyt�l itt legut�bb semmi fontosat?
Igyekeztem anya heves k�rd�seire min�l gyorsabban v�laszolni, de csak fejr�z�ssal vagy b�logat�ssal siker�lt.
– Van n�lam p�nz, de nem is kell m�r t�bbet utalnotok – mondtam v�g�l. Az anyagi f�ggetlens�gre beny�jtott ig�nyemet egy dr�mai pillanatnak sz�ntam, de enyh�n sz�lva nevets�gesen vette ki mag�t a helyzet a sz�leim arc�t eln�zve.
– Kapt�l �szt�nd�jat? – k�rdezte apa �vatosan. – Mert sz�vesen adunk m�g hozz�…
– Nem kell, apa, dolgozom is.
Premier pl�nban n�zhettem v�gig, ahogy dr�ga sz�leim szeme hatszoros�ra guvad, �s �gy n�znek r�m, mintha m�g�ttem Natalie diszn�t v�gna. A biztons�g kedv��rt ellen�riztem a kamerak�pemet, de semmi: a pillant�s nekem sz�lt.
– DOLGOZOL?
– Hol?
– Mi�rt nem mondtad?
– Mennyit keresel?
– Mi a dolgod?
– Ugye nem te f�z�d a k�v�t?
Nem b�rtam meg�llni, elnevettem magam.
– Aranyosak vagytok. Ne agg�djatok, j� dolgom van ott. Egy rekl�mprojekttel foglalkozom, �n �rom a forgat�k�nyvet. Minden m�s m�g titok – tettem hozz�, mert anya �ppen nagy leveg�t vett, hogy �jabb k�rd�s�z�nt z�d�tson r�m. – Hetente k�tszer j�rok oda. �s a fizet�s se lesz rossz. A koleszra b�ven el�g.
– �s nagyon sokat utazol miatta? – k�rdezte anya. Furcs�n n�zett, de betudtam a rossz felbont�snak.
– Nem, dehogy – r�ztam a fejem. – Pont szemben van az egyetemmel.
�s akkor csend lett. Halotti csend. �reztem, hogy valami dr�mai fog t�rt�nni, �s m�g Natalie is h�trapillantott. Azt hihette, hogy kikapcsoltam, de nem, nem kapcsoltam ki, a sz�leim egyre r�miszt�bben b�multak. Nagy volt a gond.
– El�g. El�g ebb�l. Felh�vom! Hol a telefonk�nyv? – Anya felpattant, �s mag�b�l kikelve kiab�lt. Apa r�m�lten kapott a karj��rt. �n �gy d�nt�ttem, a csal�di dr�m�t nem k�t�m Natalie orr�ra, ez�rt elr�ntottam a laptopot az ablak fel�.
– Liz, nyugodj meg! Gondolkodj �sszer�en!
– �sszer�en?! J�! Felh�vom a rend�rs�get! – lekapta a falr�l a telefont, �s fel is h�vta volna, ha apa nem veszi ki a kez�b�l a kagyl�t. �n elsz�rnyedve n�ztem a jelenetet, Natalie pedig b�rmit is k�pzelt a csal�di dr�m�ba, a k�perny� f�l�tt nagyon egy�tt�rz�n pillantott r�m.
– ANYA – ki�ltottam. Mindketten egyszerre fordultak fel�m, �gy n�ztek ki a telefonvezet�kbe gabalyodva, mint a Laok�n-szoborcsoport. – Mi van?
– Sajn�lom, kisl�nyom, de nem szabadna odamenned.
– Hogy… Hogy mi? – Elakadt a szavam. – Mi�rt?
Apa m�ly sz�nalommal a szemeiben n�zett r�m.
– Mert ott dolgozik William Johnson.