De nem. � azt mondta, hogy a vil�g, az a vil�g, amit ott hagytam, mert szenvedtem m�r vele eleget, ugyanolyan, mint ez. Azt mondta, hogy hagynom k�ne magam, hogy megismerjenek. Azt mondta, hogy ki kell ny�lnom. Persze, neki k�nny� mondani. T�l term�szetesen viselkedik. �s �n most egy v�c�ben kuporgok, �s az�rt s�rok, mert ezt mondta.
Az�rt s�rok, mert igaza volt.
Annyira m�g ember nem tudott r�m hatni, mint William Johnson, �s annyira m�g ember nem tudott megb�ntani, mint �. Utolj�ra h�rom �ve s�rtam, �s akkor is miatta. Ezt persze soha nem vallottam be neki, m�r csak az hi�nyzott volna. A kem�nyked� Sissie-b�l egy pillanat alatt puh�ny Sissie-t var�zsolt, ahogy most is t�rt�nt.
– Ez megbocs�thatatlan! – Ez volt az els� gondolat, ami a sz�mra j�tt f�l perc orrsz�vogat�s �s zih�l�s ut�n. A hangom nem t�nt valami meggy�z�nek, mintha egy id�s n�ni mondta volna. �sszerezzentem saj�t magamt�l, att�l, hogy milyen nevets�ges vagyok ebben a pillanatban. Ekkor tudatosult bennem, hogy hol vagyok �s pontosan mit is m�velek. Hogy �n mindig a v�c�ben k�t�k ki…
– El�g. – M�rgesen felkeltem. Egyr�szt mert sz�nalmas a kloty�n gubbasztani, m�sr�szt mert irdatlanul r� kellett gy�jtanom. Ha William szerint ez a vil�g pont ugyanolyan, mint az a m�sik volt, �s � b�rmikor �sszet�rhet engem, akkor nekem jogomban �ll b�rmikor doh�nyozni.
Az ajt� el�tt a sz�mba dugtam a cigit, bel�legeztem a j�les� f�st�t, �s �reztem, ahogy sz�p lassan lecsillapodom. Amikor v�gleg megnyugodtam, elindultam valamerre. �n sem tudtam, hova tartok pontosan, tal�n kicsit rem�nykedtem benne, hogy Natalie szembej�n velem (hogy mit z�d�tottam volna a nyak�ba, te j� �g!). Nagy szerencs�j�re nem volt sehol, �s egy ismer�st sem l�ttam, amire nem is lett volna nagy es�lyem k�t �ra k�z�tt. Tal�n egy kis s�ta seg�t… Felpillantottam, �s megl�ttam valamit. Valami sz�rke dolgot. Tudtam, mi az, A Szomsz�dos �p�let teteje kandik�lt ki az egyetem �p�lete m�g�l. �s ahogy lecsupasz�tott l�lekkel felpillantottam r�, �gy �reztem, nincs t�bb� mit takargatni.
Ki�lltam a kapuba, ahonnan t�k�letes r�l�t�s ny�lt az �p�letre, mik�zben egy bizonyos ablakot kerestem. Belet�rtam a t�sk�mba, �s kezembe kaptam a telefont. Ott �lltam t�bb t�z s�t�l� egyetemista k�zt, fekete sapk�ban, vir�gmint�s t�sk�val, mindenre elsz�nt fejjel. Akkor �s ott �gy �reztem, hogy fel�rek egy akci�filmbeli f�gonosszal – azoknak mindig egyedi a st�lusa. Fenyeget�en a f�lemhez emeltem a mobilt…
– Tess�k.
– Itt �llok a kapuban. �n. Sissie Traylor. R-el. Aki nem tudja kezelni az �rz�seit. Aki nem tud id�ben visszav�gni. Aki k�v�l kem�ny, bel�l pedig egy�ltal�n nem. Mert gy�va voltam eddig a percig. Gy�va, hogy �szrevegyem, mire van sz�ks�gem. – Nagy leveg�t vettem, mert a sebek egyre csak szakadtak, de nem �lltam meg. – Most mindketten egy sorsford�t� pillanatnak vagyunk r�szesei, mert �letemben el�sz�r beismerem, hogy hib�ztam. �s egyben kijelentem: meg fogok ny�lni. M�r tudom is, hogyan kezdjem.
Azzal letettem. Az ablakn�l, amit �gy kerestem, v�gre megjelent egy alak. Egy r�gi bar�t… Magas volt, kock�s inget viselt, �s sz�lesen mosolygott r�m. Visszamosolyogtam.