K�s�n kelt�nk, csak tizenegykor kezd�d�tt a gyakorlatunk. Volt id�nk tisztess�gesen megreggelizni, meginni a k�v�nkat, besz�lgetni, m�g egy kicsit k�s�n is ocs�dtunk fel. B�rmikor elindulhattunk volna, �s a sors m�gis abban a tizedm�sodpercben k�ld�tt minket utunkra, amikor nem kellett volna.
Natalie �s �n m�g soha nem voltunk ilyen j�ban. Szinte kisl�nyosan tr�cselve siett�nk le az el�csarnokba. Egy pillant�st vetettem a lecsuk�d� szemekkel �l� port�s f�lk�j�re, de nyom�t sem l�ttam az eserny�nek. Natalie �szre se vette. �r�ltem, hogy kib�k�lt�nk, m�g ha nem is tiszt�ztuk az �gyet: b�zott bennem, �s ez j�l esett.
�ppen a buszmeg�ll� fel� tartottunk, ahol m�r �llt n�h�ny koll�gista, amikor…
– �s mikor vettem egy �jat… – magyar�zta Natalie, de elakadt a szava. Hallottam a busz hangj�t, az egyetlen busz�t, amivel m�g pont be�rt�nk volna az �r�ra. A tan�rt felbosszantotta a k�s�s, �s nem akartuk kih�zni n�la a gyuf�t. Bar�tn�m r�m ki�ltott, �s fut�snak eredt.
Ugyanekkor a m�sik ir�nyban, a zebr�n�l egy ismer�s alakot v�ltem felfedezni. Elakadt a szavam. Nem, nem, az nem lehet!
– Sissie! – Natalie m�r h�sz l�p�ssel el�ttem j�rt. Meglepetten fordultam fel�, mint akit tetten �rtek valamin, �s rim�nkodtam, hogy ne n�zzen balra. Biztosra vettem, hogy felismerte volna a f�rfit. Azt�n kezdhett�k volna el�lr�l a vit�t.
– ��, vissza kell mennem – ki�ltottam oda neki hirtelen �tlettel, de nem t�l nagy meggy�z�d�ssel. – Ott felejtettem valamit.
– De…
– Menj csak, ne v�rj meg!
Natalie nagy nehezen belement a dologba �s felsz�llt, de a busz s�t�t�tett ablak�n �t is j�l l�ttam, hogy �rtetlen�l r�ncolja homlok�t. Csak ne n�zz balra, k�rlek, ne n�zz balra! Szemem sark�b�l l�ttam, hogy a f�rfi kinyitja az ajt�t �s becsukja maga m�g�tt.
A l�tszat kedv��rt siettem a bej�ratig, de mikor a busz elt�nt a kanyarban, �tlagos sebess�ggel folytattam az utamat. Ahogy benyitottam az el�csarnokba, az els�, amit meghallottam, saj�t nevem volt.
– Traylor! – sz�lt emelt hangon William Johnson, aki a port�sf�lk�n�l �llt, kab�tban. �gy m�r r�g nem l�ttam, most az oszlopok rejtek�ben volt lehet�s�gem szem�gyre venni.
– Itt nem lakik semmif�le Taylor – hallatszott a kioktat� v�lasz. William t�relmes magyar�zatba fogott, eredm�nytelen�l. Ahogy k�zelebb �rtem, m�r �rtettem a koncepci�t: a port�s semmik�ppen sem akarta elfogadni az eserny�t, �s �tadni nekem. Kedveltem a fick�t, volt egy st�lusa. Beleval� port�s volt, sz�vesen alkalmazt�k: a p�ly�z�nak vagy eleve s�ketnek kell lennie, hogy elviseljen minket, vagy k�s�bb s�ket�l majd meg. Na, a mi port�sunk az el�bbibe tartozott.
– Mi a baj, Mr. Morgan? – Szinte �szrev�tlen�l csusszantam a k�t vitatkoz� k�z�.
– Sissie! Sissie-k�m! Ez a f�rfi valami Taylort keres rajtam. Itt nem lakik semmif�le Taylor – mordult m�g egyszer, fenyeget� pillant�ssal. Lopva feln�ztem a mosolyg� Williamre.
– � engem keres, pontosabban az �n eserny�met hozta, ha nem t�vedek. – Nem t�vedtem, azonnal a kezembe is nyomta a t�rgyat. Megl�b�ltam a port�s el�tt. – L�tja? M�r el is int�zt�k.
Mr. Morgan a fej�re biggyesztette ujjnyi vastag szem�veg�t, hogy jobban l�sson benn�nket. Ahogy kiteljesedett a k�p, szeme meglepetten csillant.
– Jaj, bocs�ssanak meg! Maguk biztosan rokonok. Hogy milyen illetlen vagyok… – Nagy leveg�t vettem, hogy k�zbev�gjak, de m�r k�s� volt. – Maga lenne az apuka?
Fagyos cs�nd ereszkedett az el�csarnokra. Ebben a pillanatban �r�ltem, hogy nem l�tom William arc�t. �n az ajkamat r�gtam. V�g�l �n t�rtem meg a n�mas�got, megk�sz�r�lve a torkomat.
– Kedves mag�t�l, de… Mr. Johnson �s �n… Sz�val � a f�n�k�m.
Mr. Morgan zavartan n�zett r�nk. William k�hintett egyet. Nem tudtam nem r�n�zni, b�r kiss� m�g mindig l�ngolt az arcom. Ahogy tal�lkozott a pillant�sunk, szerettem volna egy percre k�lcs�nk�rni a port�s szem�veg�t, hogy megl�ssam a k�z�s von�sainkat. Szinte semmiben nem hasonl�tottunk: az � haja fekete volt, az eny�m sz�ke. Az � szeme vil�gosk�k, az eny�m s�t�t, mint az �ce�n… Sosem fogom megtudni, mit l�tott akkor Mr. Morgan, b�r mindig szerettem volna. De arra m�g egy var�zsszem�veg se tudja a v�laszt, hogy tudtam otthagyni Natalie-t abban a kritikus percben, csak az�rt, hogy szem�lyesen vehessem �t az erny�t.
Arra csak �n tudtam.