Sokat g�pelt, �n pedig lassan, monoton mozdulatokkal elmentem Fridgy-ig, �s kivettem egy jegesk�v�t. Sz�ks�gem volt valamire, ami vissza�ll�t a f�ld k�r�li p�ly�ra, h�t nagy lend�lettel h�ztam meg a j�ghideg l�tty�t, �reztem, ahogy sz�tfagyok t�le bel�lr�l. A csud�ba, milyen j�l esett.
– William Johnson – sz�lalt meg a szobat�rsam. Dacosan n�ztem Jimmy bar�tom meredez� t�sk�it, �s �gy tettem, mintha nem hallan�m azt a nevet; am�gy is hallottam m�r eleget. „Kedden William Johnson fog besz�lni az iskola�js�gr�l”, „William Johnsonnak biztos tetszene”, „William Johnson vagyok, te pedig Sissy Taylor, igaz?”, „William Johnson egy bolond”, „William Johnson vissza�l a helyzet�vel”. Minden egyes n�v ugyanaz az ember, �s m�gis k�l�nf�lek�ppen hangzik.
– Ha nem hisz�nk a Wikip�di�nak, ami szerint a Brit Birodalom tizennyolcadik sz�zadi hivatalnoka… – Ah�nyan f�lreismert�k m�r, az is lehetne, �llap�tottam meg magamban. –, akkor szerkeszt�. �s projektszervez�, a c�getekben. Eszerint aggleg�ny. Tizenh�t �vvel id�sebb n�lad. – N�lad, nem n�lam. Vettem a lapot. – Bak. Az nem j�, t�l komor. B�r nem t�nik annak. � az, ugye?
Fel�m ford�totta a k�perny�t, �s egy seregnyi William n�zett velem farkasszemet. B�lintottam, �s m�g egy hatalmasat kortyoltam a k�v�b�l. K�r, hogy nem vett�nk vodk�t, most r�m f�rt volna.
– Hehe, n�zd csak – mosolygott, �s elind�tott egy vide�t, amiben William �ppen a legut�bbi projektj�ket ecsetelte. Ut�na kellett volna n�znem, mit m�velt az ut�bbi id�ben. A kreativit�sa eddig a percig sem mer�lt ki. Lelkesed�s�t l�tva megint olyan b�rgy� m�don mosolyodtam el, de Natalie h�ttal �lt, most nem l�thatta.
Kil�pett az oldalr�l, �s tov�bb b�ng�szett, �n pedig nagyot ny�jt�ztam. M�r azt hittem, elunta a t�m�t, ez�rt �jra a kaktuszhoz fordultam, �s azon kezdtem t�prengeni, mit sz�lna ahhoz, ha adn�k neki a k�v�mb�l. M�ly gondolataimb�l azonban hamar kiz�kkentettek, mikor arra lettem figyelmes, hogy s�ri cs�nd honol a szob�ban, s mintha a leveg� is megfagyott volna.
– Argletonban sz�letett �s ott lakik – hallatszott Natalie hangja. A h�tamon v�gigfutott a hideg az ismer�s sz� hallat�ra. – Micsoda v�letlen, hogy te is… – Elkomorult. �reztem, hogy engem n�z, ahogy a pillant�sa belehas�t a gerincembe. – Sissie, ki ez a f�rfi?
– Egy r�gi bar�t – v�gtam r� kicsit t�l hevesen. A sz�vem a torkomban dobogott.
– Nekem nem �gy t�nik.
– Higgy, amit akarsz. – Remeg� k�zzel ny�ltam a t�sk�mba, �s kih�ztam egy doboz cigit, majd besiettem a f�rd�be, �s becsaptam az ajt�t. Kiv�gtam az ablakot, �s felh�zott l�bakkal lekuporodtam al�, hogy ne b�d�s�tsem el a helyis�get. Azt�n csak n�ztem a gomolyg� f�st�t…