Ahogy bel�ptem a koll�gium bej�rat�n �s v�gigmentem a hallon, folyamatosan felm�rtem a k�rnyezetemet, minden helyre belestem. Olyan voltam fekete sapk�mmal �s az oldalamhoz szor�tott t�sk�val, mintha legal�bbis lopni k�sz�ltem volna – m�g szerencse, hogy mint mindig, a port�sunk most is aludt. Pedig csak az ismer�s�ket szerettem volna elker�lni. Mogorv�n elutas�t�nak akartam t�nni, mint akkor szoktam, mikor nem aludtam eleget – nem pedig gy�v�nak.
Felrohantam a l�pcs�n, v�gigv�gt�ztam a folyos�n, �s kiv�telesen teljesen v�letlen�l fell�ktem Petert, aki odaki�ltott nekem valamit. M�g azt sem tudtam eld�nteni, az �n nyelvemen volt-e, vagy sem. A szob�mig meg sem �lltam, a kilincsre csapva megk�nnyebb�ltem: Natalie itt van. Ha v�rnom kellett volna r�, lett volna id�m meggondolni magam. Gyorsan �tgondoltam, hogyan kezdem majd a besz�lget�st, azt�n benyitottam, hogy t�less�nk a nehez�n. El�sz�r is mindenk�ppen term�szetesnek kell t�nn�m, azt�n…
Elfelejtettem mindent.
Bent a kedvenc sz�mom ment, az a sz�m, ami komolyan r�nyomta a b�lyeg�t a m�ltamra. Akkor szerettem meg, mikor William �s �n m�r megismerkedt�nk. Kicsit hozz� is f�z�tt az eml�k, kicsit az alkalomhoz is, mikor hallottam, kicsit mindahhoz a sz�nhez, illathoz, amit akkor �reztem, mikor ez sz�lt. �rz�sek sz�zai rohantak meg – k�zben pedig �gy �lltam ott, mint egy t�kkel�t�tt, t�tott sz�jjal. Natalie az �gy�n �lt, velem szemben, �s azon gondolkodott, ment�t kell-e h�vnia hozz�m. Felvettem a fonalat, lassan becsuktam az ajt�t.
– Mi�rt ez a k�pszakad�s? – k�rdezte. – Szereted?
– Im�dom – feleltem elf�l� hangon. V�ge lett a dalnak, ez�rt kikapcsolta a r�di�t. B�r az �l�ben hevert valami nyitott k�nyv, m�gis r�m szegezte a tekintet�t, mintha v�rna valamit. Nem sz�ltam semmit, h�t � t�rte meg a csendet:
– Mostan�ban nagyon keveset tal�lkozunk.
Odal�ptem hozz� �s le�ltem mell�. A t�sk�mat kett�nk k�z� dobtam, a telefonom, �s a nyitott jegyzeteim egy r�sze kett�nk k�z� borult. Gonosz Natalie felbukkan�sa a feje k�r�li l�ngokkal rossz el�jelnek t�nt, �s nagyon szurkoltam, hogy ne pillantson le a k�pm�s�ra. K�zben pedig m�g mindig abb�l pr�b�ltam �p�tkezni, amit kital�ltam. – Sok volt a dolgom mostan�ban. Mit tanulsz?
Besz�lgetni kezdt�nk, amolyan bar�tn� m�dj�ra, s szinte meg is feledkeztem a k�nz� g�tl�saimr�l. Persze a k�v�ncsi Natalie nem is lett volna �nmaga, ha nem hozza sz�ba p�r percen bel�l a munkahelyemet is. A csoportt�rsak k�zt k�l�nleges dolog volt, hogy felvettek A Szomsz�dos �p�letbe. �vek �ta azt tal�lgatt�k, hogy mit csin�lnak ott az emberek. Meg kellett nyugtatnom Natalie-t, hogy a k�zhiedelemmel ellent�tben nem feln�tt filmeket forgatnak. K�sz voltam a v�lasszal a k�rd�s�re.
– Most egy rekl�mprogramon dolgozunk. T�bb m�v�szeti �gat is �rinteni szeretn�nk, kifejezetten a b�lcs�szekre ir�nyulna a dolog. �s �n �rom hozz� a forgat�k�nyvet. Majd megl�tod te is.
– De titokzatos – mosolygott Natalie. – Nagyon j�l �rsz, nem is csoda, hogy felvettek. A f�n�k�d is el�gedett veled?
– Persze – h�ztam ki magam b�szk�n. William, ha �ppen lehallgatod a besz�lget�s�nket, rem�lem, hallottad!
– �s mennyire neh�z a munka?
– M�g csak megbesz�l�sre j�rok, egyeztetem a f�n�kkel a forgat�k�nyvet meg a rajzos v�zlataimat… – feleltem. Kiss� zavarban voltam, Natalie ugyanis t�bbsz�r�sen is priv�t t�m�kat �rintett, de nagy �r�m�mre szolg�lt, hogy egyiken sem l�gtunk t�l sokat. Az eg�sz olyan egyszer�nek t�nt.
Persze az �letben semmi sem az.
– �s j�k�p�?
Milyen k�rd�s ez?!
– Tess�k? – k�rdeztem vissza felh�borodottan. H�lye v�zlatok, kevesek vagytok ti Natalie Andrews ellen! Nem ism�telte meg a k�rd�st, ehelyett egyre jobban vigyorgott. – M�r eln�z�st – k�sz�r�ltem meg a torkomat. –, de sokkal id�sebb n�lam. Nincs k�zt�nk semmi komoly.
– Hogy h�vj�k?
– William Johnson. – F�jtam egy nagyot.
– Majd a neten megn�zem magamnak – kuncogott Natalie.
�s ebben a pillanatban a k�z�tt�nk hever� telefonom rezegni kezdett. Mindketten lepillantottunk. A kijelz�n az al�bbi ki�r�s vir�tott: William. Nem moccantunk.
– A dr�ga Williamed h�v – k�z�lte Natalie, egy szappanopera-sz�n�sz hangj�t ut�nozva, azt�n elv�r�s�d� k�pemet l�tva �gy elkezdett nevetni, hogy majdnem leesett az �gyr�l. Kelletlen�l ny�ltam a telefon�rt.
– Igen? – Natalie azt suttogta, hogy hangos�tsam ki, mik�zben fuldokolt a r�h�g�st�l. K�z�ps�ujjat mutattam neki.
– Sissy Taylor, de �r�l�k a hangodnak!
– Azt hiszem, �sszekever valakivel. – William is nevetett. Ennyi bugrist egy helyen…
– Sz�val Sissie…
– I �s e?
– Igen. N�lam felejtetted az eserny�det. Tudod, az eserny�tart�ban, amit�l f�lsz.
– �n nem…! – kezdtem m�ltatlankodva, de Natalie arc�n l�tszott, hogy pr�b�lja �sszerakni a besz�lget�s�nk fonal�t, �s ez a hangnem �rz�seim szerint nem f�rt volna bele. Hivatalosra vettem a form�t. – Rem�lem, uram, az�rt meg�rti az �n �ll�spontomat is.
– Nem, nem �rtem meg. A nagyn�n�mt�l kaptam. Nem lehet ijeszt�.
�letemben m�g ennyire nem kellett r�h�gn�m, �s m�gsem tehettem meg. Nem tudtam magammal mit kezdeni, ez�rt nagy leveg�t vettem �s feln�ztem a plafonra. Mi�rt, mi�rt �n?!
– Elfogadom az �rveit, uram – sz�ltam v�g�l higgadtan. William megsejthetett valamit a besz�lget�s k�r�lm�nyeib�l, kicsit hallgatott.
– Remek, nos, csak az�rt telefon�ltam, hogy sz�ljak, nem veszett el. Holnap van egy kis szabadid�m, otthagyom neked a port�n.
– �, nem olyan fontos! K�sz�n�m, hogy gondolt r�m – mondtam kiss� megillet�dve a kedvess�gt�l.  William meg�t�tte azt a hangot, amit �gy szeretek, ami miatt �nk�ntelen�l elmosolyodom… Most is �gy tettem.
Natalie ebben a pillanatban megsejtette, hogy valami szem�lyesebb dologr�l besz�l�nk, nem a munk�r�l. Elkereked� szemekkel lesett, �n pedig eg�szen zavarban voltam. Most nem tehetem le!
William k�sz�nt, �s megszakadt a vonal.
K�sz sz�pen.