Egy csinos nadr�gban, kiv�gott bl�zban �s k�lcs�ncip�ben �csorogtam az emailben megkapott helysz�n el�tt – mely pontosan az egyetem �p�let�vel szemben foglalt helyet. Vagyis nagyj�b�l k�tsz�zszor mentem el el�tte, m�gsem tudtam, hogy bek�ldtem a jelentkez�semet. Most azonban jobban izgatott az �lland� megfelelni akar�si k�nyszerem, mely a sz�leimt�l saj�t magamra sz�llt �t. Ha m�r kaptam egy ilyen roppant nagy lehet�s�get, nem szalaszthatom el.
Az �p�letr�l: nagy volt �s �vegb�l k�sz�lt, ezeket nem szerettem igaz�n, �gy gondoltam, rontj�k a l�tk�pet. Elej�n nagy m�rkafelirat, odabent pedig egy �nm�k�d� forg�ajt� ut�n hatalmas t�r fogadott, melyben furcs�n �lt�z�tt szem�lyzet s�rg�tt-forgott. Mikor ezzel szembes�ltem, m�r �gy �reztem, meg kell fontolnom �ll�t�saimat: eszemben sincs ilyen munk�t v�gezni. A m�anyag sz�rke nadr�gkoszt�m�k l�tv�nya rettenetesen tasz�tott.
Egy kedves port�s feltelefon�lt, majd adott egy k�rty�t �s �tbaigaz�tott a lift fel�, ahol megnyomtam az �t�s gombot. Az �p�let nagy volt, nagyj�b�l a k�zep�n helyezkedett el a szint. Ilyenkor senki sem ment felfel�, de a szomsz�d liftn�l t�megek �z�nl�ttek, a haza tart� dolgoz�k voltak azok. Megk�nnyebb�l�semre �k nem viseltek egyenruh�t. Tal�n m�g van rem�ny a sz�momra. De mindenk�ppen r� fogok k�rdezni.
A folyos� hossz� volt �s meglep�en bar�ts�gos, parkett�zott, minden m�sban pedig k�kesfeh�r. A f�ldet puha sz�nyeg bor�totta, ezt k�vettem �s az ajt�k sz�mait szemrev�teleztem k�zben.
– Negyven�t. Negyven�t – ism�telgettem, de hi�ba sz�rtam ki a negyvenhatot �s a negyvenn�gyet, sehol sem tal�ltam a negyven�t�t. Tan�cstalanul fordultam k�rbe. Mif�le turpiss�g ez? �t kell futnom a falon, mint a kilenc �s h�romnegyedik v�g�nyn�l? Egy�ltal�n kit tudn�k megk�rdezni r�la, hov� kell mennem?
N�h�nyat l�ptem a lift fel�, h�tha a port�s tud valami magyar�zatot, �m csak ekkor lettem figyelmes a negyvenn�gyes �s negyvenhatos k�zti beugr� l�pcs�re. Odabent s�t�t volt, a l�pcs� f�lfel� vezetett. Felkukkantottam, �s egy �jabb folyos�r�szt l�ttam, a falon k�zvetlen�l mellettem pedig a negyven�t�s sz�m vir�tott megkopott f�m sz�mlapj�n. Egy kicsit haboztam, majd fell�pdeltem a l�pcs�n. A fokok �gy d�b�r�gtek a l�bam alatt, mintha elef�nt voln�k, �s mikor fel�rtem, nyitott ajt� fogadott. Az �r�mra pillantottam – h�rom �ra, teh�t id�ben j�ttem. A szoba t�loldal�n egy alak �llt nekem h�ttal, az ablakon �t az �r�kk� mozg� utc�t vizsg�lta. El sem tudtam k�pzelni, ki lehet, hisz m�g �n szinte boh�c m�dj�ra kics�ptem magam, a f�rfin s�t�t ing �s farmernadr�g volt. A HR-es nem �gy n�z ki…
– Eln�z�st, �n felv�teli besz�lget�sre j�ttem – mondtam, finoman megkopogtatva az ajt�f�lf�t. Kiz�kkentettem a gondolataib�l, mert ekkor megfordult �s csod�lkozva n�zett r�m. �m ebben az eg�szben nem ez volt a legmegd�bbent�bb, hanem �ppen a kil�te. T�bbet pislogtam, hogy a vil�gos ablak el�tt �ll� alakot biztosan kivegyem, de b�rhogy igyekeztem, nem tudtam megm�s�tani a t�nyt: r�gi �letem egy jelent�s szerepl�j�vel van dolgom. William Johnson.
– Mr. Johnson.
– �, Miss Taylor – mosolygott kedvesen.
– Tudja j�l a nevemet – v�gtam vissza mogorv�n, �s bel�ptem a szob�ba.
– Tudom, de el�rt�k – felvett egy pap�rt az asztalr�l �s meglobogtatta az orrom el�tt. – Sissy Taylor, egyetemista.
Felhorkantam. Jellemz�.
– Foglalj helyet – invit�lt, �s a rettenetesen �zl�stelen�l k�k kanap�ra b�k�tt a szoba k�zep�n, majd le�lt a mellette l�v� fotelba. – N�zd, Sissie – kezdte, kicsit habozva, m�g kereste a szavakat. Rezign�ltan �lltam a tekintet�t. –A te kreat�v alkot�si k�pess�ged m�g mindig a r�gi. Szeretn�m, ha �jra kamatoz�sra ker�lne, csak most m�shol, itt, ebben a c�gben.
– Azt akarja mondani – kezdtem kim�rten. –, hogy megint beadand�kat kell irk�lnom �s kisel�ad�st tartanom?
Nevetett.
– Nem, Sissie. Ez nem ugyanaz. Rekl�mot k�ne k�sz�ten�nk… Pontosabban �rnod. Te fogod meg�rni.
– Igaz�n? – Valami megmozdult bennem, amit nem szerettem volna, hogy megmozduljon. Eddig k�rettem magam, de m�r a nyak�ba b�rtam volna ugrani. – De… M�gis minek? Mir�l?
– Ez benne az �rdekes – sz�lesen elmosolyodott. – Azt ti tal�lj�tok ki egy csapattal, akiket nemsok�ra felkeres�nk. �k is di�kok, mint te. – A csapatmunka gondolat�t�l kiss� elszontyolodtam, de a ves�mbe l�tott, mert azonnal kijav�totta mag�t. – A sz�veget egyed�l kell meg�rnod, az � seg�ts�g�kkel k�sz�tj�k el a t�bbit.
�szint�n sz�lva akkor m�g el sem tudtam k�pzelni jobb elfoglalts�got az �zl�stelen�l k�k irod�ban, mint hasonsz�r�ekkel egy�tt �tletelni �s sz�veget �rni. Ez term�szetesen nem maradt �gy sok�ig, az �tletel�s pocs�k volt, a m�sik pedig… De megint el�rerohantam.
Kedveltem ezt az embert. Kedveltem benne azt, hogy tudja, mit akarok, �s ez�rt tudott r�besz�lni erre a munk�ra. Ez�rt nem l�ptem ki soha a rossz t�rsas�g ellen�re. Tal�n csak ez�rt… Mindenesetre a m�lyk�k szemekbe n�zve ugyanaz a kellemes �rz�s fogott el, mint akkor, mikor pizzafut�r koromban � nyitott nekem ajt�t. Az el�- �s ut��t�letek teljes hi�nya egy olyan vil�gban, ahova az ember csak egy b�r�nd�t, az �szaki akcentus�t �s a rosszul bet�z�tt nev�t hozza mag�val.