<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Cloud 9]]></title><description><![CDATA[Égből pottyant történetek és rövid írások egy írópalánta tollából, aki szeretné világát másnak is megmutatni.]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/cloud9/image/1419863058.jpg</url><title><![CDATA[Cloud 9]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[Sissie Traylor CXI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1304987</link><pubDate>2016-03-19 11:17:26</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
	
		Az éppen mellettem ülő William talán örülne annak, ha leírnék ide mindent, amit valószínűleg napok munkájával megtervezett, de hogy őszintén bevalljam, a projekt kezdete unalmas volt. Az első utam egy árnyékos kőhöz vezetett, ahol karba tett kézzel lerogytam, és vártam a csodát, valami információmorzsát, amit még nem beszéltünk meg személyesen az elmúlt hetekben.
		&#8211; Nos, örülök, hogy mindenki itt van, esetleg megkerült... &#8211; Bűnbánó pillantások, meg az enyém. &#8211; Bármi történt, fátylat rá, mert minél jobban haladunk a projekttel, annál előbb mehetünk el fürdeni ebbe a vízbe. Tovább &gt;&gt;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor CX.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1304178</link><pubDate>2016-03-15 01:03:21</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
								
									Vissza akartam menni, és megint megcsókolni őt. És megint, és megint. Ehelyett pucolhattam a fürdőt. Miközben sikáltam a zuhanyzók falát, ezerszer végiggondoltam, mi történhetett volna akkor, ha most nem megyek takarítani, amiből szépen lassan eljutottam arra a konklúzióta, hogy mi fog történni akkor, ha befejezem.
									Tíz-tizenöt perc sem telt el, és a fürdő gyönyörűbb volt, mint ahogy ránk hagyták. És illatos, mert összefújtam a függönyöket dezodorral, ahogy Natalie-tól tanultam a koliban. Aztán meg is mosakodtam egy kissé, hogy ne is emlékezzek ezekre a pillanatokra, és megigazgattam a hajam a tükörben. Közben hallottam, ahogy odakint William és Rob &#8211; aki ezek szerint szerencsésen megkerült &#8211; beszélgetnek. Tovább &gt;&gt;
							
						
					
				
			
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor CIX.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1292872</link><pubDate>2016-01-18 23:06:57</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
								
									Aznap éjjel nem volt könnyű elaludnom: a Williammel együtt töltött estét és a kimondott szavakat pörgettem vissza újra és újra, néha fennhangon is töprengve. Chelsea nem jött vissza, úgysem zavartam az alvásban.
									Chelsea és Matt. Érdekes párosítás. A gondolatra is elkuncogtam magam. Persze egy Sissie-William kombináció is felforgathatja a kedélyeket. Eszembe jutott a Sissiam felirat az ajtómon. Hát... Most már tényleg az.&nbsp; Tovább &gt;&gt;
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor CVIII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1291334</link><pubDate>2016-01-10 21:00:27</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
							
								A hold krétaszerű fénye beleoldódott a fekete víztükörbe, és egy belecsobbanó apró állat egészen egy félig teli, sötétbarna üvegig lökte fel. A nedves homok már nyakig beszippantotta a tárgyat, nagyjából egy órája. Az utána következő lábnyomok a síkos talajon még jól kivehetőek voltak, az átlagos női és egy keményebb sarkú, nagy férficipő lenyomata kerülgette egymást. Néhol szinte összeértek, aztán újra tovább, néha megcsúsztak, néha pedig eltűntek néhány keményebb szikla felé. A tó vize nevetést hozott, de annak is csak egy apró, sikkantásnyi töredékét, amiből következtetni lehetett a többire, mégsem volt olyan hangos, hogy az ösvényen járók meghallják.&nbsp; Tovább &gt;&gt;
						
					
				
			
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ajándékba kaptam]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1290170</link><pubDate>2016-01-04 21:18:18</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	Ezúton (és kissé megkésve is) boldog, sütiben, ihletben és sikerekben gazdag boldog Újévet kívánok mindenkinek! Azért maradtam el egy kicsit, mert szeretnék néhány dolgot átalakítani az oldalon, de egyelőre csak megköszönni a karácsonyi pöttömke Echorionomat (ő a szőke vadorzó szerepjátékos tündelány karakterem, néhányan biztos emlékeztek még) Hirfaelnek! Nagyon szép lett, a ruháján a mintáért egyenesen odavagyok:

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[SZÉRIAZÁRÓ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1289277</link><pubDate>2015-12-31 12:05:38</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
						
							A vezetésemmel és Tim jóindulatú útmutatásával hamar megérkeztünk a Jacht Jazz Clubba, ami, igaza volt, tényleg közvetlenül a tó mögött bújt meg. Szereztünk némi alkoholt a kis helyiségben, és bár nagyon népszerű lettem az ivási szándékaim miatt, hamar ott hagytam a csapatot egy üveg Jack társaságában. Szerettem volna egyedül lenni és töprengeni.
							A kijáratnál azért Chelsea elkapott. Tovább &gt;&gt;
					
				
			
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor CVI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1289091</link><pubDate>2015-12-30 19:32:17</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
					
						Nem akartam ráhúzni a cipőmet a nedves és saras lábamra, ezért mezítláb indultam a mosdók felé. A tér meglepően üres volt, és csak erősítette bennem, hogy teljesen egyedül vagyok. Elmartam a szintén üres szobámból egy törölközőt, és megküzdöttem a meleg vizet adni nem akaró csappal. Ekkor tűntek fel a hangok odakintről, főleg a parti sár idegesítő zaja a talpuk alatt. William lehetett és Matt, ezért már eleve az ablakhoz osontam: társaimmal egyetemben nagyon szerettem volna tudni, miért zörrentek össze.
						Sajnos többet tudtam meg, mint szerettem volna. Tovább &gt;&gt;
				
			
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor CV.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1288833</link><pubDate>2015-12-29 15:23:53</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
				
					Sértődötten rontottam be a kunyhóba, ahol Rachel és Chelsea üldögéltek, és megint hülyén néztek rám, mint reggel a ház mögött, amivel éppen eléggé felforralták az amúgy is forró agyvizemet.
					&#8211; Jaj, mi bajotok már megint? Senki nem mond nekem semmit, pedig csak októberben lesz a születésnapom &#8211; méltatlankodtam, és kilopva a táskámból a kapcsos könyvemet becsaptam az ajtót magam után. Tovább &gt;&gt;
			
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor CIV.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1288632</link><pubDate>2015-12-28 13:07:17</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
			
				William minden bizonnyal gondolt rám, ugyanis pár perccel a túl személyes beszélgetésünk után bekopogott hozzánk, hogy vonuljunk az épületbe, mert kész az ebéd. A séta csendesen telt, és az elmondottakon töprengve én nem is kerestem senki társaságát. Mikor beléptünk a kis étkezdébe, Chelsea még elejtett néhány fúj-t, mire megbarátkozott az egyik levessel, én viszont válogatás nélkül tömtem a fejem. Nem igazán tudtam feldolgozni, hogy egy az én testemen kívüli emberi lény ugyanazt az információt tartalmazza, ami az én fejemben kavarog, ezért hol Williamre bambultam, hol pedig a lányra. Chelsea kellemesen csevegett Rachellel és Tiffany-val, akik a várakozásunk ellenére egészen jól kijöttek egymással. William továbbra sem volt jókedvű, Matt osztozott ebben az állapotban, de azért igyekezett minket szórakoztatni. Rob és David nem igazán tudták, mi történik, de nem is kértek belőle, mert a kamerák felbontásával voltak elfoglalva. Nem ilyennek képzeltem az együtt töltött időt. Kellett volna egy whisky. Tovább &gt;&gt;
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor CIII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1288113</link><pubDate>2015-12-25 15:41:54</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			&#8211; Szerinted mi történhet a többi házban? &#8211; kérdeztem Chelsea-től vigyorogva. Éppen gumicukrot ettünk, amiből még az egyik benzinkútnál vásároltam be, de ahhoz túl kevés volt, hogy az egész csapatnak szétosszuk. Néha kikukkantottunk az ablakon, de nem láttunk senkit. Szinte forrt a tér, tombolt a kánikula, az égen nem járt egy felhő sem. Eszünkben sem volt kitenni a lábunkat az ajtón ebédig.
			&#8211; Szerintem... Hmm... &#8211; A lány kuncogott két falat között. &#8211; Tiffany és Rachel kibírják valahogy. Biztosan két külön sarokban ülnek, és olvasgatnak. Vagy monopoly-znak. Rachel hozott játékokat.
			&#8211; Egyszer elvertem az exemet &#8211; kacagtam fel az emléktől. Chelsea erre felkapta a fejét. Tovább &gt;&gt;
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor CII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1287411</link><pubDate>2015-12-21 22:31:03</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		&#8211; Ez ügyes volt &#8211; vigyorgott Matt a távozó Tim után, aztán elismerősen végigmért. &#8211; Te vagy kettőnk közül a csinosabb.
		Elnevettem magam, bár nem tudtam, hogy ez most a parókának szólt, vagy bóknak szánta. Nem gondoltam még soha Mattre úgy, ahogy, és most sem terveztem, de azért a gondolata hízelgett egy kissé.
		Ezzel egyedül voltam. Tovább &gt;&gt;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor CI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1284211</link><pubDate>2015-12-04 17:13:34</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	Az előző jelenet miatt a bejelentkezést is csak hangos röhögések közepette tudtuk megejteni, ezért a regisztrációt intéző, középkorú úriember elkerekedő szemekkel bámult ránk, mert alig hallotta, amit mondunk &#8211; vagy talán csak azért, mert Matt nem öltözött át.&nbsp; Tovább &gt;&gt;

	Visszatértem, és a designt saját magam "rajzoltam". További jó olvasgatást kívánok itt, a Cloud9-en!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor C.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1277001</link><pubDate>2015-10-29 22:18:30</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
		
			Mikor kiszálltunk, az első az volt, hogy Chelsea-vel percekig egymást ölelgettük. Annyira hiányzott, hogy azt nem lehet elmondani, és ahogy támasztott, legalább nem remegtek annyira a térdeim. Még így is éreztem a hátamban, ahogy William mosolyogva néz minket. Tovább &gt;&gt;
		
			Igen, ez valóban a 100. fejezet, és valami megmagyarázhatatlan ünnepélyesség kerített a hatalmába, mikor ezt leírtam. Köszönöm szépen mindenkinek, hogy kitart mellettem, és hogy Sissie és William mellett kitart!
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Közlemény]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1276214</link><pubDate>2015-10-26 14:51:42</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	Kedves mindenki!

	A helyzet az, hogy nyáron semmi komolyat nem vállaltam, ezért az egész napjaimat tudtam az írásra szánni. Be is vállaltam, hogy hetente háromszor lesz új Sissie Traylor fejezet. A gond az, hogy az előre megírt fejezetek mostanra elfogytak, nekem pedig nincs időm annyit újratermelni, mint eddig, főleg most, hogy semmi ihletem (sajnos eléggé lebetegedtem, és amúgy is van mindenféle gondom). Ezért maradt el a tegnapi fejezet, és ezért nem garantálhatom azt sem, hogy ma lesz. Azért igyekszem majd hetente kettőt-hármat hozni - egyelőre meglátom, hogy haladok. Köszönöm szépen, hogy olvassátok, és a türelmeteket is!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Telcontar]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1276043</link><pubDate>2015-10-25 19:11:19</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
	
		Pelargir egyike volt a leggyönyörűbb gondori városoknak &#8211; volt benne valami a régi dúnadán királyok méltóságából, a jóból, nem pedig abból a borzalomból, amivé Númenorban sokan váltak. A tiszta homokkal és kagylókkal borított partok, a hófehér öblök, a csatornákkal szabdalt monumentális város képe tiszteletet ébresztett az emberekben, ahogy partjait megközelítették. Tovább &gt;&gt;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor XCIX.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1275552</link><pubDate>2015-10-23 18:46:10</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
																
																	
																		
																	
																		A kocsiban éppen a kedvenc Taylor Swift számom bömbölt, én pedig énekeltem hozzá, ölemben a kiteregetett térképpel. A dallam akkor fordult halálsikolyba, mikor William az utolsó utáni pillanatban félrerántotta a kormányt, és letért az autópályáról. A fordulattól felborultam és a térkép az arcomba vágódott. Tovább &gt;&gt;
																
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor XCVIII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1275027</link><pubDate>2015-10-20 19:46:19</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
														
															
																
																	
																
																	&#8211; Ezt nem mondod komolyan!
																	&#8211; Dehogynem! &#8211; üvöltöttem a kocsi mellől, és átrohantam az úton. Miután sikerült elhitetnem Williammel, hogy rossz irányba megyünk, tettünk egy apró kitérőt Stratford-upon-Avonba. Visítva futottam a kisvárosba, miközben William megállt tankolni, mert miattam &#8222;nem lesz elég a benzin&#8221;. Tovább &gt;&gt;
															
														
													
												
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor XCVII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1274623</link><pubDate>2015-10-18 21:40:04</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
														
															
																
															
																Holnapután reggel hatkor ez a hülye tényleg értem jött. És mivel egy Audi birtokosa megteheti magának, hogy vagánykodjon, amerre csak jár, megnyomta a dudát is. Még épp hallottam, ahogy Hannah kiordibál az ablakon:
																&#8211; EZT MÉGIS HOGY KÉPZELTE?
																&#8211; Jó reggelt Hannah! &#8211; integettünk neki vigyorogva, mire behúzta az ablakot. Mikor beültem, megnyomtam a dudát még egyszer.
																&#8211; Viszlát Hannah! Tovább &gt;&gt;
														
													
												
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor XCVI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1274160</link><pubDate>2015-10-16 22:10:55</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
														
															
														
															&#8211; Nagyon jól áll a frizura &#8211; mosolygott rám William. &#8211; Soha nem láttalak még ilyen rövid hajjal, de tetszik.
															&#8211; Köszönöm &#8211; biccentettem. Viszonylag komoly voltam. &#8211; Nem gondoltam volna, hogy a tökéletes William-frizura elkészítése tizedannyi időbe telik, mint az enyém &#8211; mondtam, követve őt az utcán a háza felé. Nem igazán tudtuk, merre akarunk menni, így nem is ellenkeztem. Jó volt látni, de nem éreztem az elemi erejű lelkesedést, amit azelőtt. Most vártam. Izzottam eleget... &#8211; Mikor jöttél meg? Tovább &gt;&gt;
													
												
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor XCV.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1273235</link><pubDate>2015-10-13 20:25:24</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
														
													
														Kevesen gondolnák a kedve szerint össze-vissza álló szőke loboncomról, hogy fodrászhoz járok vele. Márpedig arra jutottam, hogy ha már nyaralok, csináljam rendesen, és nem csupán lebarnulni fogok a déli saras és ködös angol Riviérán, hanem vissza is vágatok a hajamból, hogy kevésbé süljek meg alatta. Tovább &gt;&gt;
												
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor XCIV.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1272597</link><pubDate>2015-10-11 15:29:40</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
												
													William arról képtelen volt nekem írni, hogy hogy van, de arról egy komplett listát küldött mindannyiunknak, mit kell beszereznünk az útra. Ennek a fele volt csak olyan holmi, ami a túrázáshoz és kempingezéshez kellett, a többi a forgatáshoz: formálisabb ruhák, sminkcucc, néhány extrémebb tárgy. Meg parókák. Pontosan. Aztán külön egy levél nekem, hogy mit kéne előre megírnom a scripthez. A hátralévő napjaim azzal teltek, hogy elmentem a boltba, vásároltam pár cuccot, amire szükség volt, aztán leültem, és monotonul gépeltem a szövegeket. Az embernek összefacsarodott volna a szíve, ha azokban a napokban meglát. Tovább &gt;&gt;
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor XCIII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1272131</link><pubDate>2015-10-09 22:20:52</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
											
												Honnan lehet megállapítani, hogy valakit ismerünk-e? Még a szüleim is tudtak meglepetést okozni, pedig hozzájuk képest mindenkit csak alig ismerek. William Johnson volt az egyetlen, akit eddig a napig is érteni véltem, akinek nagyjából átláttam a logikáját.
												Most nem értettem semmit. Tovább &gt;&gt;
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor XCII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1271547</link><pubDate>2015-10-06 23:00:38</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
										
											Másnap reggel találtam egy írást is, amit meg akartam mutatni Williamnek, de legfőképpen borsot akartam törni anyámék orra alá azzal, hogy ebéd után lerohanva a lépcsőn közöltem velük:
											&#8211; Fagyizni mentem Williammel, sziasztok!
											&#8211; Héhahó &#8211; bődült apu, és meglepettséget tettetve visszafordultam. Arcán rémület és megdöbbenés játszott. Tovább &gt;&gt;
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor XCI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1271136</link><pubDate>2015-10-04 21:01:29</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
									
										Úgy tettem, mintha az a bizonyos reggeli beszélgetés nem történt volna meg. Éveim voltak ezt kifejleszteni: mikor az iskolában állandóan szenvedtem, Jack pedig rám se hederített, minden nap apu és anyu képébe vigyorogtam, mintha nem lenne semmi baj. Az ismerős közeg, a régi szoba, a korlát érintése rásegített erre. Tovább &gt;&gt;
								
							
						
					
				
			
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor XC.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1270666</link><pubDate>2015-10-02 23:30:48</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
								
									William háza kicsi volt, egy embernek kicsit tágas, többnek szűk. Furcsa volt belegondolni, mikor itt jártam, hogy a szüleivel élt itt együtt, és nem zavarták egymás köreit. Igen, a szüleire nem lehetett nem gondolni: az egész ház egy renovált klasszikus régiségnek tűnt, csak úgy sugárzott belőle az érték, az emlékek. Sokáig nehéz volt felmérnem ésszel, hogy hogy kötődhet valaki ennyire a családjához, de az utóbbi években, hogy már kezdtem kapizsgálni, inkább szeretettel töltött el, mint szomorúsággal vagy irigységgel. Tovább &gt;&gt;
							
						
					
				
			
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXXIX.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1270045</link><pubDate>2015-09-29 21:45:19</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
							
								&#8211; Mr. Johnson azt mondta...
								&#8211; De Liz, eddig sem hittük el. Mi változott?
								&#8211; George...
								&#8211; Én ott voltam nála, és a szemembe hazudott.
								&#8211; Szerintem még mindig nem érted.
								&#8211; Szerintem Sissie igazat mondott. De el is hallgathatott valamit.
								&#8211; Szerintem is elhallgat valamit.
								&#8211; Mit gondolsz, viszonyuk volt? Tovább &gt;&gt;
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXXVIII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1269539</link><pubDate>2015-09-27 14:29:40</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
						
							A pakolás nem volt egy nagy kihívás, főleg ez után az érzelmi impulzus után nem. Az első körre én vezettem fel Williamet a bejárattal szembeni falépcsőn, majd balra. A szobám aránylag kicsi volt és zsúfolt, a fele berendezhetetlen a tető miatt. A hajdan sárga falak negyedannyira sem voltak jó állapotban, mint az alsó szinten, ahol nyilvánvalóan megejtettek már egy festést azóta, hogy régi, koliba vándorló faliképeim nyomot hagytak maguk alatt. A könyvespolcok porosodtak, a székek össze-vissza álltak, egy fiók nyitva maradt ki tudja, hány hónapja.&nbsp; Tovább &gt;&gt;
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Interaktív házlátogatás]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1269344</link><pubDate>2015-09-26 17:41:34</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	Ez még mindig a Roomplanner, amit eddig használtam, csak most 3D-s is lett hozzá. Ezek a képek régóta meglettek, és a Traylor-ház nappaliját, ebédlőjét és konyháját hivatottak visszaadni, amiről az előző részben már olvashatott, aki olvasott. Sajnos az emelet azóta se lett kész, hogy ezt a fejezetet megírtam, de amint meglesz, majd hozzákapcsolom.

	

	

	

	

	

	

	

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXXVII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1269131</link><pubDate>2015-09-25 19:14:27</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
					
						Argleton a szántóföldek porától minden eső után tocsogott a sártól, és most sem volt különb a helyzet. William letért az útról, de nem volt szerencséje: felnyögött, mikor egy nagy saras pocsolya tartalma kikötött az Audi oldalán.
						&#8211; Üdv otthon &#8211; fintorgott, amitől egészen felébredtem, mert nem tudtam megállni nevetés nélkül. Lefékeztünk a csúnya zöld ház előtt.
						Először William nézett engem, aztán én még egy percig néztem vissza őrá. Valahogy egyikünknek sem volt kedve kinyitni az ajtót, és kilépni a zuhogó esőbe csak azért, hogy találkozzunk anyámmal. A végén már nem bírtuk megállni a dolgot röhögés nélkül. Tovább &gt;&gt;
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXXVI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1268575</link><pubDate>2015-09-22 20:19:42</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
					
						Az út két és fél órás volt, és a környezet bosszantó módon egy szemernyit sem változott alatta. Baloldalt korlát, jobboldalt a másik sáv, aztán korlát. Aztán fák. Az egyetlen látványosság a park volt, annak lelkesen integettünk &#8211; a fák közül előtünedezett a tavacskánk. Aztán elkezdett csöpörögni az eső, én felhúztam az ablakot, nekibiccentettem a fejem, és csak lestem kifelé. William valahogy megérezte, hogy nem vagyok beszélgetős kedvemben, mert egyszer-egyszer rám pillantott, de amúgy az utat nézte néma csendben. Tovább &gt;&gt;
				
			
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXXV.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1268113</link><pubDate>2015-09-20 12:32:37</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
				
					Mikor telefonon szóltam apának, hogy nem kell elhoznia a koliból, féltem, hogy megharagszik, ehelyett viszont megkönnyebbült: hiába folytatott harcokat a munkahelyén, sehogy sem tudta elérni, hogy szabadnapot adjanak neki az utolsó vizsga délutánján, így még akár napokat is rostokolhattam volna fölöslegesen az amúgy szinte teljesen üres kollégiumban. Aki mégis itt maradt még egy időre, és éppen magolt, szerencsés szemtanúja lehetett annak, ahogy egy drága fekete Audi parkol le az épület előtt, majd a kiszálló gazdag zakós pasi bejön az épületbe, fel a lépcsőn, és bekopog a Sissiam-szobába.&nbsp; Tovább &gt;&gt;
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXXIV.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1267675</link><pubDate>2015-09-18 12:39:32</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
			
				Egészen izgatottá tett a csapatépítés és a nemotthonlevés édes gondolata, ezért észre se vettem, hogy közben éppen hogy meglett a hármasom az egyik nyelvészeti vizsgán. Folyton a neten keresgéltem, néztem a helyet, a tavat (valamiért ez izgatott a legjobban), és képzelődtem, a képzelődéseimet pedig beleírtam egy füzetbe. Ez nem volt kulccsal zárható, pedig lehet, hogy jobban elkellett volna, mint a roppant őszinte naplómon: a tó képét elnézve is csak úgy áradtak belőlem az egypercesek a holdról, a szerelemről, színekről, képekről, esernyőkről&#8230; Csak a szokásos, ám mindez töményen. Tovább &gt;&gt;
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXXIII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1267208</link><pubDate>2015-09-15 22:16:00</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
		
			Mikor beléptem az iroda ajtaján, William felém fordult a forgószéken, aztán eltöprengve vissza a géphez.
			&#8211; Öhm, szia &#8211; mondtam félszegen. Nem számítottam erre a reakcióra.
			&#8211; Írok &#8211; tájékoztatott. &#8211; Mindjárt&#8230; Tovább &gt;&gt;
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXXII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1266728</link><pubDate>2015-09-13 14:39:39</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
	
		Nem mondom, hogy ez után a találkozás után nem álmodtam furcsa dolgokat &#8211; a furcsa roppant hasznos szó, sok mindent elfed &#8211;, de most legalább csak az ébredés utáni két másodpercig hittem azt, hogy valóban megtörténtek, nem úgy, mint mikor berúgtam. Azóta sok dolog megváltozott, velük együtt én is. Egyre lazábbra vettem a pórázt, már ami a régi érzéseimet illeti, mert ezek újra és újra előjöttek. Ihletetten éreztem magam, és gyakran kiesett, hogy a valóság keserűségével is illene közben foglalkoznom.&nbsp; Tovább &gt;&gt;

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXXI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1266408</link><pubDate>2015-09-12 01:14:52</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
					
						&#8211; Oké, szia. Amúgy tetszel. Szevasz. Hálás vagyok, hogy ennyit törődsz velem &#8211; nyávogtam, aztán megdörgöltem az arcomat. Reggel nyolc volt, nem tudtam aludni. Ez nem túl jó dolog, ha holnapután vizsgázom, főleg, ha beüt a másnap. Tovább &gt;&gt;
				
			
		
	


	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXX.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1265836</link><pubDate>2015-09-08 21:00:58</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
				
					&#8211; MIT CSINÁLSZ?
					&#8211; NEM MONDHATOD EL NEKIK!
					&#8211; NEM VAGY AZ ANYÁM &#8211; üvöltöttem, és a telefonhoz ugrottam, hogy befejezzem ezt a beszélgetést, de Natalie olyan tehetséggel birkózott le, hogy két másodperc múlva döbbenten meredtem rá a földön fekve.
					&#8211; TÚL SOKAT ITTÁL! &#8211; kiáltotta az arcomba.
					&#8211; Jaj, ez nem ugyanaz, mint azon a bulin &#8211; hörögtem. &#8211; Nem hallod, hogy értelmesek a mondataim?! Tovább &gt;&gt;
			
		
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hivatalos képek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1265424</link><pubDate>2015-09-06 18:39:18</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	Mindig is vágytam rá, hogy legyen egy képsorozatom a Sissie Traylorhoz, és hála Adélnak és a modellé vált Laerthelnek ez meg is valósult a nyáron. Ezúton is nagyon szépen köszönöm nekik a segítséget és türelmet! A képek saját tulajdonok, kérjük másutt nem használni.

	És hogy mire jó ez a rahedli kép? Először is szép, másrészt pedig mindig is szerettem volna rendesen megcsinálni az Eddigi fejezetek modult. Ez azoknak készült, akik csak most kezdenék el a Sissie-t, de így nem kell a végére pörgetniük. Na, hát ebben a modulban lehet ilyen Sissie-képféleségeket lelni most. A fejezetek még nincsenek mind benne, de igyekszem velük, és lesz egy tovább gombocska is, hogy lehessen "lapozni".

	Eddigi fejezetek &gt;&gt;

	A képeket pedig ide is kirakom mutatóba, kattintva nagyobbak lesznek:

	   

	  

	  
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXIX.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1265150</link><pubDate>2015-09-05 15:51:47</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
			
				Ahogy beléptem az előtérbe, három srác fordult felém, akik sörrel a kezükben, kellemesen ittasan cseverésztek. Nagyon lefoglaltak a még mindig William körül forgó gondolataim, ezért úgy kellett rám kiáltaniuk.
				&#8211; Esernyős lány?
				&#8211; Oh, ő, bocs &#8211; mosolyogtam rájuk feleszmélve. &#8211; Mi az?
				&#8211; Csak az orrod alá akartuk dörgölni, hogy ÉSZAK VESZTETT &#8211; kiáltották kórusban. &#8211; Mi mondtuk, hogy bénák lesznek.. Tovább &gt;&gt;
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXVIII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1264740</link><pubDate>2015-09-03 17:27:00</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
		
			Belesüppedtem a puha párnába és megéreztem William finom illatát. Tulajdonképpen az egész lakás ettől a parfümtől vagy valami ilyesmitől volt illatos, még jobban, mint amikor itt laktam. Jó volt végre kiszakadni a napi rutinból és a fenyegetően közeledő vizsgaidőszakból. William velem merőlegesen nyújtóztatta lábait, az L alakú sarokkanapén mindketten kényelmesen elfértünk. Előttünk a dohányzóasztalon jópár megtermett sörösüveg sorakozott, bár még kevés fogyott belőle. Azon túl a nagy plazmatévén egy sportcsatorna folyamatosan ismétlődő reklámjait bámultuk eddig, amíg rá nem jöttünk, hogy sokkal kreatívabb elfoglaltságra is képesek vagyunk a meccs előtti fél órában. Csak azt kellett kitalálnunk, mire. Tovább &gt;&gt;
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXVII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1264355</link><pubDate>2015-09-01 16:21:18</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		&#8211; Miss Smith, folytassuk? &#8211; kérdezte William Lily-től. &#8211; Vagy tartsunk egy kis szünetet?
		&#8211; Folytathatjuk &#8211; mondta ő felpattanva a székről. Már nagyon várta, hogy bemehessen, és azon már úgysem változtathatott, amit William róla gondol. Lemondón lépett ki az ajtónkon. Közben David és Tiffany indulni akartak, de mielőtt elment volna, a fiú után szóltam.
		&#8211; Köszi a segítséget!
		&#8211; Nincs mit, máskor is. &#8211; Vállára vetette a dzsekijét. &#8211; Majd találkozunk.
		&#8211; Majd&#8230; Mikor? &#8211; néztem rá meglepetten.
		&#8211; A következő projektben &#8211; vigyorgott. Mikor elmentek, Chelsea finoman köhögött. Felé fordultam. Fülig ért a szája. Tovább &gt;&gt;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXVI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1263568</link><pubDate>2015-08-29 15:44:42</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
														
															
																
																	
																		
																			A lépcső melletti szobában ültünk, ott, ahol az állásra jelentkezők pár héttel ezelőtt. Ironikus volt a helyzet, és kényelmetlen a székem. A fal és Chelsea között ültem, pogácsát ettem. Ő egyelőre nem kért, tartott tőle, hogy névsorban megyünk, ezért hamar behívják.
																			&#8211; Szerintem kettőtöket rúgnak ki &#8211; közölte Annie higgadtan. Csodálkozva néztünk fel rá. &#8211; Nem kellett volna kritizálnotok Rob munkáját. Williamnek határozottan tetszett. Tovább &gt;&gt;
																	
																
															
														
													
												
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXV.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1263097</link><pubDate>2015-08-27 17:01:36</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
														
															
																
																	
																		
																	
																		Délután bezsúfolódunk a kis szobába, ahol behúzott függöny mellett már be volt készítve és kábelezve a plazmatévé. A világ legkisebb és legmeghittebb művészmozija született meg a kék irodából, amíg távol voltam. Oldalt az íróasztalon tea főtt, a megmaradt felületeket pedig hatalmas sütihalmok fedték színes szalvétákkal körülbástyázva. Intettem Williamnek, akinek épp Tiffany magyarázott valamit lelkesen. Nem emlékeztem rá, hogy Tiffany valaha is beszélgetett volna Williammel, de nem foglalkoztam a dologgal. Leültem Janet és Rachel mellé, akik éppen muffint majszoltak. Ahogy odamentem, felém nyújtották a tányért. Tovább &gt;&gt;
																
															
														
													
												
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXIV.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1262527</link><pubDate>2015-08-25 11:41:08</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
														
															
																
																	A szemeszter eljutott azon tetőpontjára, ahol már a munkával vagy az Annie-problémával töltött percek is felüdülésnek tűntek. Minden összejött, és minden nehézséget megoldottam. Egyelőre ez volt életem legjobb féléve, és elképzelni se tudtam, hogy csináltam. Aznap kaptam három ötöst, azt se tudtam, honnan és miért.
																	Ahogy otthon készülődtem szerda reggel, sehogy sem hagyott nyugodni ez a munkaügyes dolog. Úgy éreztem, valamikor beszélgetnem kéne róla Williammel, csak nem tudtam, mikor lenne alkalmas. Gondoltam, ha már folyton ő hívogat fel engem, most én vagyok a soros. Megvártam, amíg Natalie kimegy a mosdóba, és nem kontárkodik bele a beszélgetésbe, aztán megcsörgettem. Tovább &gt;&gt;
															
														
													
												
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXIII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1261831</link><pubDate>2015-08-22 16:46:21</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
														
															
																
															
																Mikor a felvételihez tettem javítóvizsgákat két éve, körülöttem mindenki ideges volt, és valamiért rám ragadt a kellemetlen érzés, én is izgulni kezdtem. Hogy miért, azt nem tudtam pontosan. Nekem már megvoltak a vizsgáim, nem az volt a kérdés, hogy sikerül-e egyáltalán, hanem inkább hogy jobban összeszedjem magam, mint mikor kedvetlenül szociológiára tanultam. Tovább &gt;&gt;
														
													
												
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1261396</link><pubDate>2015-08-20 19:46:31</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
														
															
														
															A stáb szedelőzködött, minden színészünk és statisztánk összegyűlt a parkos fövenyen. Mi csak a pakolás végére érkeztünk meg, nehogy valaki is azt higgye rólunk, hasznosak vagyunk. William persze azért nem hagyta el magát, szót kért. Tovább &gt;&gt;
													
												
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXXI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1260831</link><pubDate>2015-08-18 17:38:12</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													
														&#8211; Emlékszel Mr. Bergerre?
														&#8211;Minden évben újra és újra meghallgattatta velünk ugyanazokat a lemezeket.
														&#8211; Brahms és Schubert? &#8211; William bólintott, mire eltátottam a számat. &#8211; Ne már!
														&#8211; Reméljük, a tizenhét év alatt beiktatott valami mást is. Csak mi nem tudunk róla. Tovább &gt;&gt;
												
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ruhaterv (Sissie Traylor)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1260432</link><pubDate>2015-08-16 21:00:30</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	Ez a ruhaterv a legutóbbi fejezet margójára készült, bár sokkal a megírása után, a Polyvore-on, ahol a többi ilyesmit is csináltam (a Sissie Traylor részlegen a Képeknél a régebbieket is meg lehet nézni). Lesznek még ilyenek. A szettek összerakása és a háztervezés új dimenziókat nyitottak meg előttem.

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXX.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1260123</link><pubDate>2015-08-15 17:08:51</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
													Még ha mellettem Natalie a szervezés lázában égett is, nekem abszolút megérte a sok pihenés, a megbeszélésre ugyanis már tökéletesen éreztem magam. Eljött az ideje, hogy a napok óta forralt bosszút beteljesítsem.
													Mikor beléptem, Rob éppen a telefonjával babrált, Matt, akit már rég láttam, kibámult az ablakon, Tony és William pedig valami papírt néztek. Cipőm határozott koppanására mind felfigyeltek. Rob, Matt és Tony úgy is maradt. William folytatta a magyarázást. Tovább &gt;&gt;
											
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXIX.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1259962</link><pubDate>2015-08-14 20:30:24</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
												
											
												Az időm nagy részét innentől fogva pihenéssel és tanulással töltöttem, továbbá a kiesett folyadékmennyiség pótlásával. Nem engedhettem meg magamnak, hogy lenyomjon a nátha, amikor a jegyeim múltak a jó teljesítményen. Ezt William is nagyon jól tudta, nem is próbált további pluszfeladatokkal elárasztani. Már annak is örült, hogy képes voltam azt elvégezni, amit kellett. Kicsit feszültnek éreztem a vele való beszélgetést, de most kivételesen jó értelemben: nem éreztem bűntudatot, amiért őszinte vagyok. Kellemes, bizsergető érzés volt hallani a hangját, még ha csak telefonon is jött össze. A kampányvideót össze akartuk dobni még a vizsgaidőszak előtt, ami azt jelentette, hogy keddig mindennek késznek kellett lennie, úgyhogy William nem úszta meg a munkát: plusz megbeszélést iktatott be jövő hétre, folyton telefonált és emailezett, még betegen is. Tovább &gt;&gt;
										
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Sissie Traylor LXVIII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35508541&amp;postid=1259325</link><pubDate>2015-08-12 00:48:33</pubDate><author><![CDATA[Dóri]]></author><description><![CDATA[
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										
											
										
											A kocsiban halálos csönd lett, Williambe beleragadt a szusz, én elvörösödtem, Tony pedig majdnem elvétett egy kanyart. William arcát néztem, próbáltam kiolvasni a gondolatait, de nem tudtam, haragszik-e vagy sem.
											&#8211; Ezt nem vallomásnak szántam. Csak azt mondom, hogy nagyon rég ismerjük egymást. Ez teszi a helyzetet félreérthetővé &#8211; magyarázkodtam. Tovább &gt;&gt;
									
								
							
						
					
				
			
		
	

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item></channel></rss>
