1. sz�ria
Volt egy l�ny… Egy l�ny! Ez egy p�lcikaember. Hogy fogja l�tni, hogy l�ny? Tal�n ha szokny�t rajzolok al�, akkor esetleg… Lehetne �letszer�bb, szebb, meg… Lehetne od�bb. Persze, �n meg tollal rajzoltam. Szuper. Mi is legyen a neve? Pedig m�r az el�bb megvolt. Kopogtam a f�zetemen, a c�ges tollal kis fekete p�tty�ket v�jva a Williamt�l kapott, gy�rilag ablakocsk�kra osztott v�zlatpap�rra, hogy le�rjam a b�v�s els� sz�t. N�ztem a plafont – semmi. N�ztem a l�bam – semmi. Elt�nt. Elveszett. – A fen�be! – ki�ltottam d�h�sen. Ut�ltam, ha valami nem siker�l. William Johnsonnak igaza volt: mi�rt nem �rtam le azonnal?

2. sz�ria
Abban a pillanatban kedvem lett volna letenni a s�rt az asztalra, felkapni a kab�tomat �s kiviharzani a francba. El akartam rohanni ebb�l a vil�gb�l, �t egy m�sik Argletonba, a harmadikba, ahol majd ut�nam j�n, megint tal�lkozunk, �s megint ord�tozhatok vele. Mert biztos ez t�rt�nne a k�vetkez� alkalommal is. Mert nem k�pes engem b�k�n hagyni, ami�ta megismertem. Soha de soha… �s akkor meg�reztem a kulcsot, ami a mellkasomat nyomta a f�ls�m alatt. Eszembe jutott a sok �lm�ny, a sok eml�k, minden, amit m�r le�rtam, amit m�g le akartam �rni. A kapcsos k�nyv… Elakadt a l�legzetem, �s �lve maradtam. �s valahogy kezdtem meg�rteni, igazat mond. Lejjebb cs�sztam a karossz�kben, �s b�nb�n�an pillantottam r�.

3. sz�ria
Ler�gtam a cip�met, h�lye felh�csk�s zoknimban �ttrappoltam a szob�n. Az els� dolgom az volt, hogy a kanap� melletti ajt�n belessek William szob�j�ba, ami valahogy a szeme sz�n�re eml�keztetett. Enn�l beljebb nem tudtam volna menni. Bennem volt, hogy kirablom, hogy sz�tdob�lom a cuccait, vagy hogy kiakasztom az erk�lyre az als�it, de most t�l �rz�kenynek �reztem magam, hogy vissza�ljek a helyzettel. Helyette led�ltem a kanap�ra, �s magamhoz szor�tottam a h�tt�mlak�nt szolg�l� egyik p�rn�t. Olyan megnyugtat� volt, hogy m�r majdnem elhittem, valami szerettem �lelget.

4. sz�ria
Az �r�asztalom m�r megint halomban �lltak a jegyzeteim, tetej�k�n a holnapi dolgozat v�zlatai �sszefirk�lva, s legfel�l egy kis bor�t�k k�pekkel. William adta nekem, miel�tt hazak�s�rt, volt benne p�r aranyos vagy m�v�szibb fot�, amit nem a terepszemle c�lj�b�l k�sz�tett�nk, hanem mert sz�p volt. A feliratozott plak�t kicsiny�tett p�ld�nya �s az eredeti tavas k�pem alatt tal�ltam meg… azt. Most felemeltem, �vatosan, mintha porcel�nb�l lenne, ak�r az �rz�seim, amit megjelen�tett. A gy�ny�r� naplemente el�tt ketten �lltunk, William �s �n. � biztat�an mosolygott r�m, �n el�rz�keny�lve �r�. M�g sosem volt k�pem kett�nkr�l, s�t r�la mag�r�l se volt k�pem, de m�r kezdtem �rteni, mi�rt gyanakodnak r�nk annyian. T�ved�s ne ess�k, nem �gy n�zt�nk ki, mint akik perverz titkos viszonyt folytatnak, egyszer�en a k�p sz�p volt. Mi tett�k azz�.

5. sz�ria
Hamarosan...

6. sz�ria
Hamarosan...