K�vetkez� 10 cikk

El�z� 10 cikk

T�z Csarnoka		2015.06.22. 00:33
Es�s, �szies nap volt, az id� k�zvetlen�l Aragorn V�lgyzugolyba �rkez�s�t k�vet�en v�lt olyann�, amilyennel nem akart utaz�sa sor�n tal�lkozni. Meleg, hangulatos zugra v�gyott, ahol elt�prenghet mindazon, ami eddig t�rt�nt, ahol r�gy�jthat pip�j�ra – �s ezt a zugot azonnal meg is lelte, ahogy le�lt a T�z Csarnok�nak pisl�kol� l�ngocsk�ja mell�. F�st�s doh�ny�z ter�lt el a sz�j�ban, szervezet�t szinte megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tte el. Most minden kellemes volt. El�gedetten ny�jt�ztatta l�bait, nem t�r�dve az arra j�r� t�nde szolg�k rosszall� pillant�s�val. Sok dolog v�ltozott, de ez lepte meg a f�rfit legink�bb: senki sem sz�lt r� a pipaf�st miatt. Kin�zett az ablakon, n�zte, ahogy a levelekr�l k�v�r es�cseppek peregnek. Rossz id� – rossz h�rek. Jelentenie kellett a s�r�s�d� f�lelmet Elrond �rnak, b�r nem sz�vesen vallotta be. F�lt, igen. Nagyon kellemetlen volt – �s tudta, valaki ir�ny�tja �rz�seit. Arwennel is meg szerette volna osztani ezen �szrev�tel�t, de nem felelt a kopog�s�ra, � pedig nem �rezte mag�t abban a helyzetben, hogy az ajt� el�tt v�rakozzon. Majd holnap. Egy �jabb f�stcs�k egy s�haj t�rsas�g�ban. Aragorn tomp�n b�multa a l�ngot, de f�le �gy is t�k�letesen m�k�d�tt, jelezte az ismeretlen l�pteket. Nem t�nd�� – azt j�form�n meg se hallotta –, de ember� sem. Mintha valaki mez�tl�b… Mire a gondolatmenete v�g�re �rt volna, a hang tulajdonosa sz� n�lk�l mellette termett, �s a szemk�zti karossz�kbe f�szkelte mag�t. �rz�kei nem csalt�k meg: nem volt rajta cip�. – D�nad�n! – ki�ltotta Zs�kos Bilb� vid�man, mintha r�gi ismer�st �dv�z�lne. Persze Aragorn k�nnyen felismerte: rengeteg f�lszerzetet l�tott m�r, �s Elrond is eml�tette �rkez�s�t. – Bilb� �r – biccentett. A kisember szint�n r�gy�jtott. Aragorn fiatalabbnak k�pzelte Gandalf le�r�sa alapj�n, de amennyiben aggodalma jogos, a gy�r� pedig az Egy, ilyen r�vid id� alatt is megv�ltozhatott a k�lseje. – Sz�val t�nyleg te voln�l az? – A kis fick� �rdekl�dve hajolt el�re. – Teringett�t, Gandalf mennyit mes�lt r�lad… – Azt hiszem, �n is �gy lehetek veled – mosolygott Aragorn szer�nyen. – Tizen�vesen hallottam a kalandjaidr�l, eg�szen felvillanyoztak. Bilb� kacagott. – Te sem lehetsz mai gyerek. – Nocsak, Gandalf a koromat nem �rulta el? – Dehogy – legyintett Bilb�, majd lehalk�totta hangj�t. – Szerintem sz�nd�kosan ker�li a t�m�t. – Nevettek. – Akkor, ha igazat mondott, annak is igaznak kell lennie, hogy tudsz k�lteni. – Nos… Fogjuk r�. – Teh�t igen. – Aragorn k�rd� tekintet�t l�tva hozz�tette: – Azt is mondta, hogy t�l szer�ny vagy beismerni. Most m�r Aragorn se tudta visszafojtani a hangos kacag�st. Bilb� nem k�slekedett, azonnal kiter�tette el� f�lk�sz vers�t, �s nem engedte el, am�g minden r�mr�l ki nem pr�selt bel�le egy oldalnyi v�lem�nyt, s a d�nad�n el nem l�tta �t tan�ccsal a folytat�st illet�en. Lement a nap, mire v�geztek, s m�r alig j�rt valaki a k�rny�ken. Bilb� �s�tott egyet, �s becsukta k�nyv�t. – Mindenk�ppen megh�l�lom a seg�ts�gedet! – Ugyan, nem tesz semmit – felelte Aragorn. – Egy hobbit mindig betartja az �g�reteit, D�nad�n – v�gta r� Bilb� ellentmond�st nem t�r�en. Felpattanva a hallba sietett, �s valamit s�gott az egyik t�nd�nek, aki feladat�nak teljes komolys�g�val elsietett. Bilb� el�gedetten foglalt helyet �jdons�lt bar�tja mellett, de miel�tt Aragorn megk�rdezhette volna, mit csin�l, Arwen Undomiel m�r a k�sz�b�n �llt. – Aragorn! – ki�ltotta meglepetten �s egyben megk�nnyebb�lten, ahogy komoly tekintete a f�rfi�val tal�lkozott. Odament hozz�juk, �s meg�lelte kedves�t, de a mozdulat el�gg� �gyetlenre sikeredett, mivel k�zben egyik�k sem akart Bilb� orra el�tt cs�kol�zni. – L�tom, �sszebar�tkoztatok. – Majd a n� a hobbithoz fordult. – Miben seg�thetek? – Szerettem volna, hogy megn�zd egy rajzom, de �, a mindens�git, h�t nem a szob�mban felejtettem? Olyan feled�keny vagyok, hogy most elmegyek a rajz�rt, �s mire oda�rek, elfelejtem, mit akartam a rajzzal, s�t: eg�szen biztosan a szob�mban felejtem magam. – Azzal kacsintott egyet, felnyal�bolta k�nyv�t �s �r�szereit, �s mosolyogva mag�ra hagyta a szerelmeseket. Arwen csod�lkozva pillantott jegyes�re. – Honnan…? – Gandalf – felelte Aragorn, rosszall�an cs�v�lva a fej�t. Mindketten nevet�sben t�rtek ki.

�t�rt 24. fejezet		2015.06.12. 15:41
Arwen udvariasan kopogott a nagy t�lgyfaajt�n – m�g arr�l is megfeledkezett, �desapja h�nyszor mondta m�r, hogy ez a gesztus teljesen f�l�sleges, ha egyed�l �rkezik. Egy�ltal�n nem hezit�lt, tudta, mit kell tennie, �s v�ghez is fogja vinni d�nt�s�t. Meg�rz�sei, amik olyan gyakran seg�tettek egy komoly elhat�roz�s sor�n, szint�n csak arr�l tettek tan�bizonys�got, hogy helyesebben nem is cselekedhetne. Hiszen Aragornnak igaza volt: helytelen lenne tov�bb elhallgatni kettej�k kapcsolat�t. – Menj, n�zd meg, ki az, �s h�vd �t ide – hallotta Elrond hangj�t, �s miel�tt a kilincs�rt ny�lt volna, azt valaki m�r lenyomta. Lind�r kis h�j�n lesodorta a l�pcs�r�l, ahogy gyors mozdulattal kit�rta az ajt�t. – Bocs�ss meg, �rn�m – sz�lt al�zatosan, �s a biztons�g kedv��rt Arwen karj�hoz kapott. – A l�nyod az, uram – sz�lt h�tra, �s bocs�natk�r�en engedett utat a h�lgynek. Arwen megeresztett fel� egy kedves mosolyt, k�nnyed�n vette a l�pcs�fokokat, �s szinte besz�kkent a poros toronyszob�ba, becsukva maga ut�n az ajt�t. Meglepet�s�re �s nem k�l�n�sebb �r�m�re apja azonban nem volt egyed�l: az asztaln�l vele szemben Glorfindel foglalt helyet, aki a lelkesed�s teljes hi�ny�val arc�n hallgatta Elrond �j terv�t a d�nad�nok k�ldet�s�t illet�en. Most mindketten fel� fordultak. – Folytass�tok csak – mondta Arwen. A legk�zelebbi polc alatt k�nyelmes karossz�k �llt, mellette kis asztal, ami, mint minden b�tor a szob�ban, szint�n k�nyvek �s tekercsek t�rol�s�ra szolg�lt. Arwen le�lt �s egy k�nyvet lapozgatott, s b�r annyi �rdekess�get sem tal�lt benne, mint egy foly�parti lapos kavicsban, remek �r�gynek tal�lta arra, hogy a felh�borodott Glorfindel mondand�j�t hallgathassa. – Egy sz�, mint sz�z, �n mindenk�ppen javaslom egy t�ndesereg felszerel�s�t is, uram – mondta a t�nde, flegm�n ny�jt�ztatva l�bait az asztal alatt. – Megegyezt�nk, hogy a d�nad�nok� a szerep – v�laszolt Elrond ellentmond�st nem t�r�en. – Az �v�k lesz, term�szetesen, ek�zben pedig a t�nd�k kutat� munk�t v�gezhetnek a K�d-hegys�gben. �lc�zhatjuk egyszer�en egy k�zeli ork t�mad�s megel�z�s�nek is. – Nagyon j�l tudod, ahogy minden m�s hatalom is, hogy nem szoktam unalmamban orkokra vad�szni. M�r �gy is figyelnek benn�nket, Glorfindel. – Elrond �tlesett a t�nde vez�r v�lla f�l�tt, s �ppen elkapta Arwen der�s pillant�s�t. A l�ny visszafogta mag�t, �s tettetett megb�n�ssal arc�n �jra elb�jt a k�nyv m�g�. – Hajthatatlan vagy. – Ez ink�bb k�rd�s volt, mint kijelent�s, �s Glorfindel tart�sa sem hasonl�tott m�r az el�z�re: ez�ttal �lt�ben kih�zta mag�t, mint egy megszeppent kisiskol�s. Arwen k�nosan �gyelt r�, hogy Elrond ne vegye �szre, mennyit leskel�dik, ugyanakkor tudta, apja �gy ismeri, mint a saj�t tenyer�t, �s k�v�ncsis�ga ink�bb mulattatja, semmint haraggal t�lti el. – Becs�l�m a lelkesed�sed, Glorfindel, �s ha �gy d�nt�ttem volna, mi sem lenne term�szetesebb, minthogy te vezesd a csapataimat. – Akkor tal�n vezethetn�m a d�nad�nok�t – mosolygott a t�nde, feh�r fogait kivillantva. – Aragornnak biztosan elk�l n�mi seg�ts�g, amit a saj�t, eleve nehezen szervezhet� n�p�n�l nehezen kaphatna meg. – K�tlem, hogy a d�nad�nok �rt�keln�k az �tletedet. – Vagy te, gondolta Arwen. M�r bosszantotta a t�nde jelenl�te: szerette volna t�ltenni mag�t a dolog nehez�n, �s v�gre k�z�lni a h�rt �desapj�val. T�relmetlens�g�t csakhamar egy kopog�s t�rte meg. – H�vatt�l, uram – sz�lt egy m�ly �s roppantul ismer�s f�rfihang az ajt�b�l. Aragorn maga l�pett be a szob�ba, amit�l Arwen sz�ve h�l�s d�b�rg�sbe kezdett. B�r fogalma sem volt, mi�rt, azonnal felpattant, a t�bbiek k�rd� tekintet�t mag�ra vonva. Tulajdonk�ppen m�soknak illik fel�llni, ha � bel�p, nem pedig ford�tva. Bolond t�ndeetikett, egy kicsit nem koncentr�l, �s m�ris belezavarodik. – Rosszkor �rkeztem? – Dehogy – felelte Elrond, �s � is k�vette Arwen p�ld�j�t, ezzel kiss� kellemetlenn� t�ve a sz�k�n �ld�g�l� t�nde seregvez�r helyzet�t. – Glorfindel �ppen menni k�sz�lt. Ezek a lekezel� szavak megtett�k hat�sukat: Glorfindel azonnal felpattant, �s megsz�gyen�lve t�vozott a helyis�gb�l, de nem b�rta meg�llni, hogy az ajt�b�l egy g�g�s pillant�st vessen Aragorn fel�. – Azonnal elmondom, amit tudnod kell, de el�bb besz�dem volna Arwennel. Addig foglalj helyet – mondta Elrond komolyan, a k�zeli sz�kre mutatva, Aragorn azonban nem moccant, f�rk�sz� tekintet�t a t�nde �r �rtetlens�g�re Arwenre szegezte. – Ap�m, amit mondani szerettem volna, mindkett�nkre, pontosabban mindh�rmunkra vonatkozik – kezdte Arwen, odal�pve a fiatal f�rfi mell�, �s kez�t a kez�be rejtette. – Szeretem Aragornt. �s mint minden l�nynak, illene bemutatnom, de te is �ppen el�g j�l ismered, hogy tudd, mennyire tisztess�ges. H�t kimondta. Aragornra n�zett, aki mosolyogva n�zett vissza r�; azonban Elrond komor maradt. Egy darabig csendben, t�prengve n�zte ezt a k�l�n�s p�rost, de Aragorn �s Arwen nem rezzentek: �rezt�k, hogy a kettej�k k�zti kapcsolat kez�k�n �t er�t ad nekik; hogy ami sz�v�dik k�z�tt�k, az komoly, komolyabb, mint ak�r �ppen sejtik, �s minden bajon �tvezeti majd �ket. – Tudtam – sz�lt a t�nde �r komolyan. – �rt�kelem, hogy t�letek is hallom. – Sajn�lom, nem akartuk elhamarkodni – felelte Arwen. Nem tudta, apja mit fog sz�lni, de abban biztos volt, hogy a k�z a k�zben vid�man ugr�l�s nem lett volna a reperto�rban. – Nem �gy �rtettem. – Elrond halv�nyan elmosolyodott l�nya v�lasz�n. – Csak nem tudom, tiszt�ban vagytok-e azzal, mekkora felel�ss�g terhel titeket. Egy t�nde �s ember kapcsolat nem valami egyszer�… a ti esetekben v�gk�pp nem. �s tal�n m�g nem vagytok el�g id�sek �s tapasztaltak hozz�, hogy minden eshet�s�get figyelembe vegyetek. Aragorn m�r �ppen sz�lni akart, de Arwen megel�zte: – Sz�val nem akarod, hogy egy�tt legy�nk, ada. – Semmi ilyesmit nem mondtam. – Elrond odal�pett l�ny�hoz, �s azt a kez�t, amely �ppen nem Aragorn�t fogta, gyeng�den felemelte �s megcs�kolta. – Tudod, hogy szeretlek, �s �r�l a sz�vem, mert r�g l�ttalak ennyire boldognak. �s nincsenek k�ts�geim afel�l sem, hogy Aragorn tisztess�ges. – Teh�t enged�lyezed, uram? – k�rdezte Aragorn. – Igen – b�lintott a t�nde �r. –, de a k�s�bbi terveitekre n�zve m�g lesz hozz�f�znival�m. Mindent a maga idej�ben. Felt�ve, hogy elfogadj�tok, hogy belesz�ljak a dologba. – Ez�ttal Aragornhoz fordult. – Neked lesz a legkev�sb� egyszer�. Mit mondasz? – Szeretem Arwent, Elrond uram, �s tisztellek t�ged. Mi sem term�szetesebb, minthogy ugyan�gy elfogadjam a d�nt�seidet, ahogy eddig tettem. – Legyen h�t. – K�sz�nj�k, uram – mondta Aragorn, aki m�g most is megtartotta komoly �s udvarias viselked�sm�dj�t, de tekintet�ben megk�nnyebb�lt der� bujk�lt. – A legszebb kincsedet adtad nekem. – Csak gy�zd megtartani – felelte Elrond komoran. Sejtette, hogy a kor�bban eml�tett felt�telek kor�ntsem lesznek kellemesek, m�gis el�g volt kedves�re pillantania, hogy tudja, ez a kapcsolat meg�ri a f�radts�got. Arwen meg�lelte �desapj�t, majd halkan t�vozott. A neh�z ajt� becsap�dott, s �k meg sem rezzentek, szinte farkasszemet n�ztek egym�ssal. Aragorn ismerte ezt a tekintetet, tudta, hogy Elrond sz�m�ra az elm�je nem bonyolultabban olvashat�, mint az egyik kiter�tett pergamen az �r�asztal�n. � azonban nem �rezte, hogy titkolnival�ja lenne: �llta a pillant�st.

K�vetkez� 10 cikk

El�z� 10 cikk