Felh�vtam Williamet, majd eg�sz h�tv�g�n �rtam, kaj�t rendeltem, �rtam, kaj�t rendeltem, mosogattam, �rtam, kaj�t rendeltem, mostam, kaj�t rendeltem, t�v�ztem �s kaj�t rendeltem. Nem akartam bevenni magamat William szob�j�ba, ami egyszerre t�nt dolgoz�nak is, mert volt egy hatalmas asztala, m�gis a priv�t szf�r�j�nak tekintettem a helyis�get. Tov�bb >>

A kis barna b�r�nd�m ideges�t� hangon gurult, az eg�sz puccos l�pcs�h�z visszhangzott bel�. Olyan volt, mint �n, zajos �s bosszant� egy olyan k�zegben, amibe semmik�ppen sem illett bele. Az �p�let c�ges lak�sokb�l �llt, �s minden itt lak�nak volt az�rt mit a tejbe apr�tania. A legjobban att�l tartottam, hogy tal�lkozom valakivel a munkahelyemr�l, a liftb�l kisz�ll� pizzafut�r is ez�rt r�m�tett hal�lra. Tov�bb >>

– A vonathoz, legyen sz�ves – sz�ltam William Johnsonnak, aki m�r ind�tott is.
– Hogy ment? – k�rdezte.
– Remek volt. – H�tran�ztem: m�r �pp bevett�k a kanyart, mikor kirontottak a sz�leim a kertbe. Val�sz�n�leg nem vettek �szre. – Elmondtam nekik az �r�s dolgot, de nem �rtett�k. Majd megmutatom nekik, hogy tudok �rni. Legal�bb t�bbre fognak �rt�kelni mindkett�nket. Tov�bb >>