Nekem az �r�s �nkifejez�s: annak a kifejez�se, amit m�g �n sem igaz�n �rtek. Az �r�somon kereszt�l vagyok a leg�rthet�bb, �s az �r�somon kereszt�l vagyok a legsebezhet�bb is. F�leg akkor �rzem ezt, ha �ppen valamilyen nagy f�jdalmat dolgozok fel egy sz�vegben - ahogy, tal�n ti is �rzitek, teszem mostan�ban az egyperceseimben �s a Sissie Traylorban. Ma v�gk�pp annak �reztem magam. A legut�bbi fejezetet olyan pontos �s h�v�s nyugalommal tettem fel, mintha a mindennapi rutinjaim k�z� tartozna, �s k�s�bb, mikor az emberek olvasni kezdt�k, megijedtem. Mit csin�ltam? Mi�rt mondtam el? Most mit fognak gondolni az emberek? Fel-le szaladg�ltam, �ssze voltam zavarodva. Tal�n ez az �sszezavarod�s vezetett oda, hogy �gy �rezzem, most azonnal meg kell n�znem a port�laj�nl�t, mert ott van az oldalam. Nagyon furcsa �rz�s volt, �letemben csak n�h�nyszor fordult el�, hogy ennyire meg�reztem volna valamit. Ott volt. Ott vir�tott, hogy D�ri, nincs semmi gond. Nyugi. Ne add fel.
Ez az oldalam sosem volt kint, a blogom is csak egyszer. Ha v�laszthatok, melyik fontosabb: ez, mert ez az eddigi munk�m eredm�nye. K�sz�n�m a bizalmat! �s most nem csak erre gondolok. Sokat adtok nekem, mindig. Az �r�sb�l sz�rmaz� �r�m�m egyik r�sze az, hogy ki�rom magamb�l a mondanival�mat: a m�sik, hogy adok valamit, �s a harmadik gyarl� m�don az az �r�m, amit t�letek kapok. Ut�bbi le�rhatatlan sokat jelent. �s bocs�nat, hogy ezzel t�lt�m meg ezt az oldalt (erre �ltal�ban a blogot haszn�lom), de szerettem volna elmondani. K�sz�n�m!