Tudom, már nagyon régóta van itt ez a blog elhagyatottan, és nem ezt érdemli, mert arra emlékeztet, amikor a legtöbb volt az ihletem, és a legtöbben inspiráltak. A Sissie Traylorra emlékeztet, kicsit a Telcontarra is, a sok jó véleményre, a sok Jimmyre, a kaktuszra, a barátságra és a szerelemre. Arra emlékeztet, hogy boldog voltam, és néhány percig még talán író is.

Most itt ülök a kanapén, írom ezt a bejegyzést, és már értem, hogy mit érzett Sissie, mikor meghallotta Lionel Richie-től az Angelt, és egy pillanatra megrendült a szíve a múlttól. Azt mondják, az igaz barátok a bajban ismerszenek meg, de én azért nem tudok mosolygás nélkül gondolni azokra sem, akik a jóban velem voltak. Most talán egy új korszak következik, csak valahol máshol, de soha nem fogom elfelejteni a Willpowert, a sok Sissiam viccet, ezt a virágot itt felettem, a sok építő véleményt, a cipőket. Most az életem nem holdak, lakatok és Sissie-k körül forog, de ki tudja, lehet, hogy egyszer visszatérek.

Aki szeretné visszanézni az eddigi történeteimet, írásaimat, ugyanúgy megteheti.

A Sissie Traylor saját oldalt kapott:

sissietraylor.wordpress.com

Az írásaim itt laknak egy ideje:

esoutanszabadon.wordpress.com

A blogom és a Telcontar pedig itt:

telcontar.gportal.hu

Puszil titeket Dóri